Mentem, két öklöm két ronggyá rohadt zsebemben, s nem álmodott még, hejh, szerelmet senki szebben, mígnem zsebem kilyukadt, kipottyant szerelmem. Azóta is keresem a megfelelő színű cérnát, amivel szerelmetes zsebem hegét bevarrhatnám.
Herczeg, kegyes jóságod lássa be, nincs eszem, de tudásom rengeteg, rengeteg tudásom labirintusában tévelyegve csóválom fejem: herczeg, mit jelent az, hogy engem befogad és kitaszít a világ?
Letépem ezt a hangaszálat, nyújtsd kezed, mert átadom, és ezután neked lesz egy letépett hangaszálad. Én lelépek, te tarthatod.
Egyszer, mikor Micimackónak semmi dolga nem akadt, elővette a mézesbödönt. Azaz Micimackó mindig előveszi a mézesbödönt, amikor semmi dolga nem akad. Micimackónak soha nem akad dolga, ezért mindig előveszi a mézesbödönt. Csak az nem világos, hogy hogy van az, hogy a mézesbödönben mindig van méz. Vagy nincs?
Kerekecske, dombocska...dombocska, kerekecske...ne fantáziálj! ez egy versike! Mint a pont, pont vesszőcske, készen van a fejecske, fejecskében szemecske, orrocska, szájacska.
Ha én rózsa volnék...vagy inkább béka, hangya, királysikló...nem szeretném fagyasztóban végezni! Hideg van.
Tündérke táncol, viháncol, ide perdül, oda lejt...mát szédül a fejem!
Emberi létünk és lényünk illúzió...vágyaink illúziójában illúzióként éljük meg a szerelem illúzióját illuzionistaként vesztve szemünk-agyunk-szellemünk-lelkünk fényét. Illúzióink világában illúzió a valóság, ami nem valóság, csak te gondolod annak. Mátrix-antimátrix, virtuális kommunikáció, netszex....akkor hát isten a valóság. De ha a valóság illúzió, akkor isten is az. Kortárs művészet.
Szárnyalj, szárnyalj szabadon - csak vigyázz a határokra, mert a légűrben megszűnik a gravitáció! - még lepottyansz és szárnyad szeged. Narkó.
Mert igazán csak a szívével lát az ember. Akkor behunyom a szemem, hogy tévútra ne vezessen az éleslátásban. Miért érzem úgy, hogy sötét van?
Felelősséged van azért, akit megszelídítettél. Pedig nem is akartad megszelídíteni. Most aztán ülhetsz megszelídített felelősséged béklyójában! A megszelídítés folyamata izgalmas, eredménye szánalmas. Vagy nem?!
Egyszer volt, hol nem volt, icipici házikó, icipici házikóban icipici ágyikó - mint legfontosabb bútordarab..........
Herczeg, kegyes jóságod lássa be, nincs eszem, de tudásom rengeteg, rengeteg tudásom labirintusában tévelyegve csóválom fejem: herczeg, mit jelent az, hogy engem befogad és kitaszít a világ?
Letépem ezt a hangaszálat, nyújtsd kezed, mert átadom, és ezután neked lesz egy letépett hangaszálad. Én lelépek, te tarthatod.
Egyszer, mikor Micimackónak semmi dolga nem akadt, elővette a mézesbödönt. Azaz Micimackó mindig előveszi a mézesbödönt, amikor semmi dolga nem akad. Micimackónak soha nem akad dolga, ezért mindig előveszi a mézesbödönt. Csak az nem világos, hogy hogy van az, hogy a mézesbödönben mindig van méz. Vagy nincs?
Kerekecske, dombocska...dombocska, kerekecske...ne fantáziálj! ez egy versike! Mint a pont, pont vesszőcske, készen van a fejecske, fejecskében szemecske, orrocska, szájacska.
Ha én rózsa volnék...vagy inkább béka, hangya, királysikló...nem szeretném fagyasztóban végezni! Hideg van.
Tündérke táncol, viháncol, ide perdül, oda lejt...mát szédül a fejem!
Emberi létünk és lényünk illúzió...vágyaink illúziójában illúzióként éljük meg a szerelem illúzióját illuzionistaként vesztve szemünk-agyunk-szellemünk-lelkünk fényét. Illúzióink világában illúzió a valóság, ami nem valóság, csak te gondolod annak. Mátrix-antimátrix, virtuális kommunikáció, netszex....akkor hát isten a valóság. De ha a valóság illúzió, akkor isten is az. Kortárs művészet.
Szárnyalj, szárnyalj szabadon - csak vigyázz a határokra, mert a légűrben megszűnik a gravitáció! - még lepottyansz és szárnyad szeged. Narkó.
Mert igazán csak a szívével lát az ember. Akkor behunyom a szemem, hogy tévútra ne vezessen az éleslátásban. Miért érzem úgy, hogy sötét van?
Felelősséged van azért, akit megszelídítettél. Pedig nem is akartad megszelídíteni. Most aztán ülhetsz megszelídített felelősséged béklyójában! A megszelídítés folyamata izgalmas, eredménye szánalmas. Vagy nem?!
Egyszer volt, hol nem volt, icipici házikó, icipici házikóban icipici ágyikó - mint legfontosabb bútordarab..........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése