Zalán

Utálom az elválós napokat.

Elment a másik fiam is. Hamuba sült pogácsa helyett hátizsákot kapott, nagy férőhelyest. Ő Mérleg.

Felnőtt az elmenéshez.

Furcsa, ahogy napról-napra ürül a lakás. Új helyzetet kínál, új dimenzióját az életnek.

Hiányzik. Ő is. Néhány napig, majd megszokom. És lépünk tovább-mindhárman. A fiúk és én. Ki-ki a maga útján. Jó ez így. Talán. Esély arra, hogy önmagunk lehessünk -mindhárman. Azt mondta, visszajön. Mert ő itthon szereti.

Speciális ballagási képet kaptam tőle, speciális üzenettel. Azt mondta, hogy akkor olvassam el, amikor ő elmegy. Ezt teszem.

Fiam, üzenem: igazad volt, megváltoztál. Én is. Bátyád is. Nem lenne jó, ha nem így lenne. Ha időnként nem változnánk. Talán a legrosszabb az életben, ami történni tud, az a stagnálás, a nem-változás. Minden igaz, amit írsz nekem-és így van rendben. Látod, működik a dolog: nem hazudunk egymásnak, jó hogy megtanultuk. A hazugság megalázó és értelmetlen.

Igen, sok őszinte :) balhé volt itthon ebben az évben. Kicsit későn esett le nekem a tantusz, hogy saját elképzeléseid, vágyaid vannak és a saját önálló utadra készülsz. És te nem vagy én. Egyszerű a tétel, mégis bonyolult.

Szóval, minden rendben, fiam-fontos a fix pont. A szobádban semmit nem változtatok a tudtod nélkül és a robogódnak a garázst fenntartom. A hat szó pedig rád is érvényes:))

minden hónap első szombatja

Dóra néni kilencvenésvalahány éves( hölgye korát nem illendő publikussá tenni-engem is bosszantott a pecsétemen levő személyi kód), minden hónap első szombatján látogatom. Őt és Totyi nénit, aki hasonló korú.

Egészségüket tartjuk karban együttes erővel-beleépültek a bioritmusomba.

Dóra néni szikár, kapitányos. A férje meghalt, gyereke nincs. Azaz itt senkije sincs. Cigarettázik, napi tízet, kiadagolva. Ha ideges, akkor többet, szipkával.

Szóval Dóra néni az egyik vizit alkalmával(ez még tavasszal történt) azzal fogadott, hogy rosszat álmodott rólam.(Remek,gondoltam, ramatyul is érzem magam-azt hittem nem annyira feltűnő.) Fura ez a kapcsolat, én gyógyítom, azzaz egészségét felügyelem, ő meg álmaival követ engem.)

Totyi nénit háta kifli-hozzáidomult a fotel formájához. Ő is cigarettázik(napi 20-40 az adagja), tévézik és dirigál. Ő is kapitányos(lehet, hogy ez a hosszú élet titka), de kevésbé önálló. Sminkje mindig tökéletes és tudja, mi az etikett. Bölcs egykedvűséggel tűri a vizsgálatot, időben közli, hogy a cigaretta nem téma. Amikor hozzámegyek, akkor otthon teljes az ebéd, négyfogásos. Ez azért van így,mert záróakkordként udvarias mosollyal megkérdezi : mi lesz ma az ebéd? Nem akarok csalódást okozni neki, elkészítem a négy fogást. Az ő tiszteletére, akinek a vizit az vizit és az etikett az etikett.

Minden hónap első szombatja-ha nem lenne hiányozna.

Szorongás

A szorongás nem jó. Az sem, hogy alig lehet kezdeni vele valamit.

Woody Allen is szorongott. Amikor szorongok nem nézek Woody Allen filmet. Ő azt mondta, hogy az életben két szabály van. Az első , hogy ne bosszankodj minden apróságért, vagy valami ilyesmi. A második pedig az, hogy az élet csupa apróságokból áll.

Arra gondolok, hogy az életem olyan lett, mint egy akadályverseny. Időnként azért szorongok, hogy nem tudom átugorni a következő akadályt. Az akadályokat pedig többnyire én állítom fel. Értelmes dolog, nem?

Ha valaki szorong, annak fölösleges azt mondani, hogy ne tegye. Nem jószántából teszi és ha rajta múlna, biztos hogy nem tenné. Nekem is fölöslegesen mondanád, hogy szedjem le a következő akadályt. Nem azért állítottam fel. Az akadály, az kihívás. Én meg szeretem a kihívásokat. Aztán meg szorongok. Ez is értelmes. Nem?!

A reggeli gondolatok egészen mások, mint a déliek és ezek megint mások, mint az estiek. Az éjszakai gondolatok a legborzalmasabbak. Nekem azok. Ezért igyekszem éjfél előtt elaludni. Az éjszakai gondolatok teljesen irreálisak. Még az is sötét, ami nappal teljesen világos.

Ma találkoztam egy régi ismerőssel. Jó volt beszélgetni. Csak úgy. Olyan volt, mint egy zarándokút. Ott van és tudod, hogy nincs semmi dolgod benne. Csak végigjárni, menni és csak menni, magad mögött hagyni életed egy részét. Kiürülni és megtisztulni, mint egy egészséges, jó zuhany után. És a végén újra felfedezni rég elveszettnek és elkopottnak hitt dolgokat. Letenni a szerepeket és maszkokat, a játékokat és játszmákat és megszületni ismét. Megújulva.

Jól vagyok.

Ma nem írok

Elment az egyik fiam.

Hiányzik.

Jó volt az aurája. Szerinte ez azt jelenti, hogy jó volt együtt lenni. Mindegy, hogy fogalmazunk, tény, hogy jól hat rám az aurája.

játék- isteni

Ádám és Éva paradicsomi jólétének feltétele tiltás volt: ne nyúlj a Tudás fájának a gyümölcséhez! A kígyó csábított, Éva hajlott a csábításra(lásd: női kíváncsiság), hajlította Ádámot is.

Isten megteremtette az embert(mint ember a robotot) és jólétbe helyezte őt. Majd kíváncsian fürkészte: milyen az ő teremtménye? És amikor az Ember(Ádám és Éva képviseletében) a tiltott ismeretlenhez nyúlt, megszegve ezáltal a parancsot, isten szeme huncutul villant, majd így szólt: khmmm, a Tudás hatalom, a Tudás nyomor, a Tudás felemel, a Tudás elveszejt-akartátok?! ám legyen! Kezetekbe adom a Tudást, éljetek vele és általa. Ezeket mondván eltűnt , és maradt az ember, akinek kíváncsisága hamar túlnőtte a paradicsomi kereteket és teremtő kedve benépesítette a földet.

Azt nem tudom, hogy isten mikor teremtette a kígyót, aki nélkül az ember nem válhatott volna tudóvá és Krisztus sem Megváltóvá.

Mielőtt isten elillant, így szólt: ha érzed a kígyót, légy résen, izgalmas játék következik! Nehogy kihagyd! Játssz! nem kell legyőznöd, a lényeg az, hogy hatalmába se kerülj! Jó játékot!

Isteni hagyaték, játszunk. Játszuk az életet vagy amit annak hiszünk. A szülőt, a társat, a szeretőt, a fontosat és jelentéktelent, az okosat és butát, a nagymenőt és az alázatosat, a hívőt és hittelent, értékeset és értéktelent. Milyen vagyok? Amilyen a játékom. Milyen vagy? Amilyen a játékod. Rendeződ? Hát ők, ketten. Ez az életed, egy izgalmas játék, isteni.

Pofonok

Az első pofont nagyapámtól kaptam-húgomnak szánta. És én holtbiztos voltam abban, hogy húgom nem bírná ki. Legalábbis abban az álmos tónusában, amivel délidőben kibújt az ágyból. Megtudtam, hogy milyen egy tisztességes pofon és azt is, hogy kibírom.

A második pofont apámtól kaptam kamaszkoromban. Ez nekem volt irányítva, félreérthetetlenül. Szexuális nevelés- apám módra, rizikós helyzetekben címmel. Felhasadt tőle a szájam. A vendégeknek azt mondta, hogy nekiestem az asztalnak. Én korrigáltam a memóriáját és emlékeztettem, hogy ő vágott képen néhány órával azelőtt. Elég kínos volt- nekem is a pofon. Kvittek vagyunk apuci, nincs harag, kacsintás jel. Azóta tiszteletben tartjuk egymás határait, barátok vagyunk.

Ha belegondolok, nem sok értelme volt az egész módszerének, mert nagylány koromban elmentem a jóképű pasival fotóalbumot nézegetni. Bort nem kértem, mert mi délután nem szoktunk csak esténként. Az albumot megnézegettük, elég unalmas volt. Megköszöntem a vendéglátást és búcsúztam. Ő nem így gondolta, én meg nem úgy, ahogy ő. A vége az lett, hogy eljöttem- azt hiszem, hogy megijedt a gyilkos tekintetemtől. Én meg másnaptól beiratkoztam cselgáncsozni. Csak a narancssárga övig jutottam, mert várandós maradtam az első gyermekemmel és abbahagytam. Viszont nem kellett rám többet vigyázni. Ami egy nőnél nem feltétlenül jelent jópontot, mert definíció szerint ő a gyengébb nem- de erre csak most jöttem rá.

Erzsébet

Erzsébet.Ő a daganatos betegem. Nem tudni, milyen daganata van. Egy nagy szétburjánzott massza, ami összeszorítja a hörgőjét, a nyaki ereit és fojtogatja. Három hónapja zihál. Kórházból ki, kórházba be. Aztán haza. Meghalni. Ő úgy tudta várni kell a műtétre.

Tegnap voltam nála. Ma ismét hív. Hangja sürgető.- Mi baj? kérdem. -Tessék feljönni! szól a válasz. Megyek. Baj van.

Fekszik az ágyban. Mindene fáj.

-Meghalok-kérdi?(Szerettem volna, ha ehhez a kérdéshez nem jutunk el. Hétfőn kellene Bukarestbe mennie diagnózis-tisztázásra. Három hónap zihálása után. Medicina-huszonegyedik század.)

- Nem tudom.(Mi történt? miért a kérdés?)

-Félek-mondja.(Ez baj-a félelem pusztító erő. Mi a fene történhetett? Tegnap még Bukarestben gondolkodtunk.)-Miért van ez?-kérdi- mert cigarettáztam és ittam? azért?

-Nem, nem azért. De nem tudom, hogy miért. Nem tudom.(Nem, nem fogok hazudni. Igen, valószínű, hogy meg fog halni. Valami daganattól. De nem a cigarettától és az évekkel ezelőtti italozástól. Bűntudat-ziháló bűntudat...minek? ....És miért és kinek fontos, hogy megtudja, milyen daganat ez? Halálos-minden valószínűség szerint. Akkor miért nem mondom ezt ki ? , mert nem akarom, hogy feladja? mit? a zihálást? miért nem tudom kimondani, hogy nincs túl sok remény?)

-Tessék beadni a morfiumot!-mondja.-Mit?-kérdem.(Összeáll a kép. Amikor hazajött az onkológiáról, felírtak neki három fiola morfiumot-egy napra valót.Azért ennyit, mert már csak órái vannak hátra, mondták a hozzátartozóknak. Ő úgy tudta, hogy fel kell erősödnie a műtéthez. A morfiumot nem adtuk be. Elrejtették előle, mert a morfium a halált idézi meg. És ő most megtalálta. Ezért hívott. )

-Nem adom be-mondom-most nincs rá szükség.(Feszít a tehetetlenség. A sok nem tudom. A megválaszolatlan kérdések. A titkos daganat, amiről csak annyit tudni, hogy nincs vele, amit kezdeni.)

-Meghalok?-kérdi.

-A jövő héten kiderül, válaszolom. És ígérem, akkor majd megmondom. Rendben? És ha kérhetem, addig ne adja fel! (Mit? a ziháló életét? a reményt?) És holnaptól még kevesebb gyógyszert kap-rendben? Bólint, hogy igen. Ezt még megteszi, megegyeztünk.

Szorítok neki. Nem tudom miért. Nincs válasz, nincs logika, sem tudomány, sem értelem benne. Nem tudom, nem tudom és nem tudom. Nem tudom, mit kellene tennem vagy mit kellene tennie, ha nem egyértelmű a halál? Egyikünk sem tudja. Úgy érzem elnapoltuk a választ-várunk egy diagnózist hittelenül, a meggyógyulás hite nélkül. Akkor hát minek?

Három fiola rosszul elrejtett, nyavalyás morfium-sors?, véletlen?

Chat

- Szia!
- Neked is!
- Akarsz játszani?
- Milyen az illatod?
- Szereted a kihívásokat?
- Kihívások? Például a méz. Egyszer Micimackó teleette magát mézzel és nem tudott kimászni azon a lyukon, amin bemászott. Galiba lett belőle.
- Előbb-utóbb mindenből lesz galiba.
- Sors? , véletlen? , Murphy?
- Az emberek meghalnak. Az állatok is. Lujza is kimúlt. A napozástól. Lujza egy sikló.
- Om mani padme hum. Om mani padme hum. Hum, hum, hum.
- Vannak jó helyek és rossz helyek. A rosszakból lesznek a jók és fordítva. Mert minden összefügg. Hum, hum.
- A Kisherceg nem is volt Kisherceg, csak az akart lenni. Szinte sikerült neki, de addigra már kimúlt a rózsája(a rózsák is kimúlhatnak), ezért aztán már nem volt tétje a dolgoknak.
- Ha sokáig nézel egy pontba, a pont marad, a szemed elfárad. Pihentesd a szemed, aztán ismét nézhetsz egy pontba. Mert minden összefügg.
- Mi függ össze mivel?
- Az összefüggés nem függőség. A függőség az mindig egyirányú. Ez benne a rossz. A jó is.
- Nem vagy itt. Ittléted csak illúzió. Önmagad leképzése egy reálisnak tűnő virtuális világba.
- Mátrix és antimátrix. Mint Krisztus és antikrisztus.
- A világ úgy van megteremtve, hogy a jó szüli a rosszat, a fény a sötétséget, a képzelet a valóságot, az értelem a értelmetlenséget, az erkölcs a bűnt. Mindez fordítva is igaz. És mi van istennel?
- Vajon a gondolataink is be vannak videokamerázva? -Vagy csak irányítva és manipulálva?
- Farkasszemet nézünk egymással- köztünk nincs semmi, csak a számítógép monitorja.
- Van Gogh- Azt gondoltam, hogy művész volt. Kiderült, hogy csak őrült. Egy őrültnek hittem azt, hogy művész.
- Ha nem tudom, hogy robot vagy, akkor te vagy a tökéletes robot. De te tudod, hogy én ki vagyok?
- Elsírom magam. Vigasztalsz. Remek. Nem is sírok, csak azt akartam, hogy vigasztalj.
- Mentem, két öklöm két ronggyá rohadt zsebemben és ki kellett mosni a zsebeimet, mert nem bírtam már a rothadás bűzét.
- Azt mondtad, hogy játszunk- aztán nem tudtuk definiálni a játékot. Ez volt a játék.
- Ha nem mondok ellent neked, nem tudod a gondolataimat csapdába ejteni és birtokolni. Szabad leszek. Ez a kulcs.
- Ki vagy?
- Nem tudom. Ismerj meg és mondd el nekem is. Kíváncsivá tettél.
- És ki vagy te?
- ;) :)))))

egy kis genetika

Őseim-volt közötttük nemes, földműves, ezermester és zakkant, jámbor és erőszakos, mind ehelyi.

Ha megnevezem őket, félek, hogy megidézem a szellemüket, ez pedig nem lenne túl jó. Hadd pihenjenek békében. Éltükben nyüzsögtek éppen eleget. Szimpatikus tetteikről regélek inkább.

Volt egy ősöm, aki hentes volt...kemény, Toldi Miklós termetű. Ő volt, aki mindennap friss állatvért ivott. A levágott állatét. Úgy nyersen. Nagy bajusza volt és neki volt a legjobban menő húsboltja a városban. Ő volt a saját maga reklámja. És volt neki egy nagyon jámbor felesége, aki nagyon művelt, törékeny kis asszonyka volt. Imádta Jókait. Amikor már tejesen megvakult a szürkehályogtól, naponta egy egész órát felolvastam neki-szerettem az auráját. Ő volt az egyik dédnagyim-az ő szellemétől nem tartok, a légynek sem tudna ártani és ha véletlenül mégis, akkor naponta könnyezne.

Aztán volt olyan férfiősöm, aki mindenhez értett és szeretett mindent kézben tartani. Ő volt a nagy ezermester és a nagy szervező. Előrelátó volt, az szent, mert megvásárolta a saját koporsóját, nehogy ne legyen megfelelő, amit majd beszerez a család, ha eljön az ideje. Jó minőséget, olcsón- ez volt a vezérszó. Hogy sikerült-e neki, nem tudom, mert nem értettem a koporsókhoz. Gyerek voltam. Szóval megvásárolta, bevitte a fészerbe és kipróbálta. Belefeküdt, kezét összekulcsolta és elaludt. Nagyanyóm(az ő szellemétől sem félek, mert ő is a jámbor vonulathoz tartozott) várta csak várta, hiába. Elment hát keresni. Megtalálta: a koporsóban, lehúnyt szemmel, összekulcsolt kezekkel. Nem értékelte a pródukciót-egy hang sem jött ki a torkán úgy megijedt, napokig nem lehetett lelket rázni belé. Nem tudom mi lett a koporsóval, még jó sokáig nem használta senki. A kriptát viszont igen-azt is ő vette a családnak. Bevésette a saját nevét és a feleségéét-a többi élő családtag nem bólintott rá az ötletre-, született: ekkor-meghalt: üres hely. Végrendeletet viszont elfelejtett hagyni és ebből elég sok gond származott utólag.

Aztán volt egy nőnemű ősöm, akit meg nem neveznék soha, úgy félek a szellemétől. Alig tudtam elküldeni és ez komoly. Nos ő volt az egyetlen, akinek a földjét nem vette el a kollektív soha. Amikor jött a brigád-ő a hátsó kapun ment. A hegyekbe. Négy-öt napig haza sem jött. Ez így tartott hónapokig: jöttek- mentek. Aztán egyszer csak megunták a csiki-csukit és maradtak a földek. Mi meg eladtuk- jól jött az ára. Ő volt az, aki elvált a férjétől. Az volt a gond, ami úgy általában lenni szokott -felbukkant a Vilma, akinek nem volt otthon a férje. Nem akárhogy kapta rajta őket ám, annak híre volt. Ezt sem fogom részletezni, mert vele tényleg nem lehet kukoricázni. Nyugodjék békében, megérdemli. Úttörő volt a falujában.

Most mennem kell. Annyit még csak, hogy semmi bajom a genetikai örökségemmel. Ha valami OK az életemben, akkor ez az.

Az élet apró kis örömei

Miről írjak ma ?- kérdeztem a vacsoránál.

-Életed apró kis örömeiről- mondta Botond.

Elbizonytalanodtam. Ezekről elfeledkeztem. Megpróbálom....

Tehát életem apró kis örömei, amikről majdhogynem elfeledkeztem:

-parfümöm ámbra illata- illat és hangulat, az életem lényege

-a szélcsengő hangja az erkélyen

-a kristálygömb színei, ha rásüt a nap

-a búzavirágos bögrém

-a tokaji aszu édes, mámorító íze

-Webber Macskái

-Callas hangja

-régi ismerősöm kedves levelei- be jó, hogy van iwiw!- és örülök neked, kedves ismerős!

-Réka és a summa cum laude

-Boti-Zaló duó, egyikük tekintete, másikuk férfias ölelése

-a "játék"

-a filmek, amiket szerettem volna látni és elhoztad nekem

-ha jól sikerül a főztöm és értékelik ezt

-a gyertya lángja

-ha idős betegem úgy szólít, hogy"lelkem"

-a rendelő-fóbiás Alpárt nem kell beinjekciózni

-"csak fekszem kiterítve" és nem történik semmi

-"Hegedűs a háztetőn", Appolinaire és Rimbaud, A keresztapa hangulata, az Egy utolsó tangó Párizsban, a Bolero-télen

-Képzelt riport egy...., Depeche Mode, Shakespeare

-a Csilla és Lulu bizalma, Tilda ezeréves barátsága

-Anett túlélte, hogy elfelejtettem magot adni neki

-az indiai mintás nyári szoknyám

-a zöld cipőm

-Mona Lisa- Párizs- szerelem

-"gyermekeim", akik most iwiw-ismerősök

-Zsanett, akivel mindig alapból tisztázzuk, hogy ki a főnök

-a váróm fala

-a reggeli kávém íze az ágyban

-a fekete, hímzett selyemsálam

-a kihívások izgalma

-ismét süt a nap és meleg van, holnap pedig Boti fog ebédet készíteni

-néha-néha jól kialszom magam, és itt most leállok.......

Kösz az emlékeztetőt! ;)

Érzelemmentesen- romantika nélkül

Cikk továbbküldése e-mailben:

Ön neve:

Ön e-mail címe:

Címzett neve:

Címzett e-mail címe:

Az angliai Readingi Egyetemen bemutatták a világ valószínűleg első olyan robotját, amelyet kizárólag élő agyszövet irányít. A patkányembrióból származó idegsejttenyészet bluetooth rádiókapcsolaton keresztül ad utasítást a robotnak, és ugyanígy értesül a gép és a külvilág interakcióiról.

hirdetés

A kísérlettel azt próbálják kideríteni, hogyan tárolódnak az emlékképek a biológiai agyban. A tudósok remélik, hogy a tapasztalatok közelebb visznek majd az olyan idegrendszeri elfajulásos betegségek kezeléséhez, mint az Alzheimer-kór vagy a Parkinson-betegség.

A Gordon nevű robot a népszerű Wall-E film hősére emlékeztető apró kétkerekű gép, az agy pedig 50-100 ezer patkányidegsejt.

Az idegsejteket tápanyagdús közegben tárolják egy állandó hőmérsékletű tartályban, és 60 elektróda merül beléjük. Az idegsejtek elektromos impulzusokat küldenek a robotnak, a robot szenzoraitól pedig impulzusokat kapnak a külvilágból.

Ezen az élő idegsejttenyészeten kívül a robotot nem irányítja más, sem ember, sem számítógép. A patkányagyú robot magától tanul. Az agy elindítja a gépet, majd ha a kis robot nekiütközik a falnak, és erről a szenzorok impulzust adnak, akkor az agy legközelebb megpróbálja az ütközés előtt megállítani a robotot. Gordon már képes tárgyakat kikerülni.

A kutatók különböző vegyszerekkel erősítik vagy gátolják az egyes akciók közben aktivizálódó idegpályák működését. Etikai okokból a kísérletekhez nem használnak emberi idegsejteket. De ez nem gátolja a következtetések levonását, mert a patkány és az ember agya között a különbség inkább csak mennyiségi, nem minőségi. A patkány agya körülbelül 1 millió idegsejtből áll, az emberé 100 milliárdból.

Dél-Koreában olyan robotot fejlesztettek ki, aminek az arca képes kifejezni az érzelmeket. Ez természetesen nem az első és nem is az utolsó effajta berendezés, és igazából az teszi érdekessé, hogy a várakozások szerint a robotgyártás ugyanúgy meghatározó lesz a 21. században, mint ahogyan az autógyártás volt a 20. században.

EveR-1 és Albert Hubo. Kíváncsi vagyok, hogy mikor fog sor kerülni az első személyiségi jogi perre egy nagyon is élethű arcú android miatt.


Ami az EveR-1 nevű női robotot illeti, ez 160 cm magas; 50 kg-ot nyom; képes pislogni; négyszáz szót ért meg; ajkával formálja a szavakat; beszélgetés közben szemkontaktus hoz létre, és nem is olyan távolról nézve össze lehet téveszteni egy élő emberrel.
A dolog persze jóval több holmi játéknál: a japán Kereskedelmi Minisztérium úgy számolja, hogy az intelligens robotok gyártása 2020-ra évi 500 milliárdos üzletté növi ki magát, Dél-Korea pedig egyenesen azzal számol, hogy akkorra minden dél-koreai család életéhez hozzá fog tartozni a mostaninál sokkal tökéletesebb android.

Kérdések

Vajon milyen voltam és vagyok, mint anya? Azon kívül, hogy néha zakkant, néha teleholdas.
Nem tudom. Szeretnék kilépni önmagamból és mint mozivásznon a filmet, megnézni az egészet..

Szüleim pontos menetrend szerint éltek, minden napnak megvolt a maga szép rendje. Fél négykor ebéd, apám elmeséli a napját, aminek ő a főhőse, mi hallgatjuk. A levest meg kell enni, mert szükséges és egészséges. A spenótot is- nem szeretem- nem baj-ha nem eszem meg, akkor baj lesz, majd ő megeteti velem- tudom, hogy nem teszi meg, de elképzelem és potyognak a könnyeim, sajnálom magam. Anyám meg sem mukkan, csalafintán morzézik: türelem, megoldja majd a spenótproblémát, egy kis türelem és ne pofázzak apámnak jogokról meg egyéb eszement dolgokról. Ebéd után főzött, mosogatott, vacsora és véget ért a nap.
Karácsony- együtt a család, amióta csak megszülettem. Előtte disznóvágás, utálom. Megtehetem, nem kell segítenem anyám érti, hogy ilyen dolgokra nem lehet kényszeríteni az embert. Megúszom.
Az én anyám egy bölcs. Nincsenek elvei. Nem tartotta fontosnak, hogy olyan dolgokra tanítson, amik egyáltalán nem érdekeltek így maradt a töltött káposzta és a tiszta húsleves az ő dolga ma is. Amikor tizennégy évesen elmentem, sírt. Pedig elég gyakran hazajártam az első években. Dacos, öntörvényű kamasz és fiatalkoromban nem játszott túl nagy szerepet- akkori életem jámbor mellékfigurája volt. Nem adott életre szóló nagy tanácsokat, nem nevelt, ott volt.

Tizennégy évesen önállósítottam magam, ennek félreérthetetlen jeléül levágattam a hosszú hajam. 20 évesen férjhez mentem, 40 előtt elváltam. Életemnek nem volt pontos menetrendje..
A gyereknevelést jól szerettem volna csinálni. Startból elszúrtam elsőszülött fiam az első három évét a szüleim házában, mindig-más nevelővel élte. Hétvégenként hazajöttem, hogy el ne felejtsen. 600 km ide- 600 vissza. A fiamnak én voltam az Ildi jön- Ildi megy, soha nem szólított anyának. Amikor szinte 24 vajúdás után megszületett, én elájultam, aztán amire én magamhoz tértem, őt elvitték. Szerintem ez a csiki-csuki állapot végigkísérte a kapcsolatunkat, szerinte nem. A nyakamban szerette, ott hurcolásztam mindenhova, mindaddig, amíg le nem nőtt a földre.
A házasságom? Nem tudom. Nem működött. Állítólag, mert nem volt pongyolám és házi papucsom. Most sincs. Dacos voltam és öntörvényű- génjeimben hoztam. Akkor még nem tudtam, hogy ez is lehet a gondok forrása. Nem mondta senki. Amikor nem bírtam tovább, elváltam.
Akkor már volt Zalán is. A gondviselés küldte. Pszichiátria szakvizsgára készültem, amikor megfogant- és én rögtön lemondtam a vizsgát. Ezúttal nem akartam kihagyni az első három évet. Jókor jött- nem lennék jó pszichiáter, az biztos.
Ő egy egészen más világ, jóanyám vonala. Őt a csípőmön hordtam, szívmagasságban, ő ott szerette.
Felnőttek, elmennek. Néha hazajönnek.
Nem tudom, hogy milyen anya voltam, vagyok.

Ha újra kezdhetném? Nem tudom.. Értelmetlen. Mert nem kezdhetem újra. A fiúk felnőttek.

Fotó

Ez egy fotó.

Szép vagy nem szép?

Szép.

Krisztus a kereszten. Feszület. A vörös árnyalataiban. Szép.

A téma:Krisztus halála a kereszten - elvégeztetett. Az utolsó csoda: halál a feltámadásért. Szimbólum. Isten akarata Júdás révén, Krisztus által megvalósítva. Krisztus áldozata az emberekért és bűnösökért. Hamis magyarázat. A feltámadás csodája a hitért. Vajon csak ennyi a magyarázat? Adok csodát, adtok hitet?

A fotó tárgya egy műanyag feszület tehénvérrel színezett vizeletbe merítve. A vizelet a művész sajátja.

Szép? Vagy nem szép?

Provokatív vagy nem provokatív?

Nem tudom.

Provokatív. A keresztre feszített Krisztus emberi kiválasztmányban és állati vérben.

A tehén a hindu vallásban szent és tiszta állat. Nemcsak tiszta, de termékei által megtisztít a bűntől. Jámbor és szelíd. Akár Krisztus. Azt gondolom, hogy nem véletlenül ő a kiválasztott.

Vizelet...mint kiválasztási termék, szervezettisztító, méregtelenítő végtermék, vagy mint természetes gyógyászati szer....A fotós vizelete, azt hiszem nem véletlenül.

... innen lehet, de nem feltétlenül szükséges tovább gondolkodni. Kortárs művészet, kortárs installáció. Más, mint a klasszikus, ami a maga idejében szintén kortárs volt.

Az jut eszembe, hogy ha a gimiben is ezt tanítanák, vajon a diákok ezt is unnák?

Vagy talán félünk másként látni a világot, félünk ugyanúgy, ahogy elődeink is féltek? Talán ez lenne a valódi művészet lényege?-másként látni és megmutatni a kortárs másságát? Áldozatot követelne, gondolom. Krisztusi áldozatot, talán a feltámadás ígéretében. Nem tudom.

Hiányoltad a fotót-így jobb?

Hiszek a csodákban

Ma fontos dolgokat tudtam meg, jó pap holtig tanul.

Például azt, hogy nem igaz a "korán kelni,aranyat lelni" mondás. Nagyon korán keltem, mégsem találtam az autó papírjait.Aztán később, ugyanazon a helyen megtaláltam, ahol elébb is kerestem és nem voltak. Továbbra is hiszek a csodákban!

Azt is megtudtam, hogy a leasing céget, csak az eladás érdekli, a felülbiztosításos javításról semmit nem tud. Ez a biztosító cég dolga, de ő sem tud részleteket mondani. A részleteket attól kell megkérdezni, aki láttamozza a kárt. Pedig engem a részletek érdekelnek-nagyon is! Volt még balesetünk(nálunk ez rutin, mikor csapódunk, mikor pördülünk) és akkor nem érdekeltek ennyire a részletek, rá is fáztunk keményen.

Most már mindent tudok, tömören és világosan, a részleteket is. Tudom milyen papírokat kell közben begyűjtenem, hogy az autó garanciális maradjon. Nyugodt és elégedett vagyok, alkatrészek is vannak. És ha lejár a leasing, akkor ezt is eladom, mert nem szeretem a balesetes autókat. Babonából. De azért ez mégis fura, kb 3-4 évenként van egy balesetünk és mindig friss autóval. És ha megmaradok emellett az autó mellett holtomiglan-holtodiglan (amúgy is szeretem, mert szép piros), az is lehet, hogy nem lesz több baleset. Még gondolkodom rajta-van 2 évem és 4 hónapom. Na:milyen idős az autóm?!

Világomban minden rendben van-tényleg. Három óra alatt lerendeztem mindent-a kárfelvevő is eljött, ment minden, mint a karikacsapás. Sikerült-még mindig nem tudom elhinni! Én hiszek a csodákban.

Telehold-

Ma telehold van-ilyenkor mindig nyugtalanabb vagyok. Ma észre sem vettem. Egy határozottan tökéletes nap. Kevés munka, csend, nyugalom, Szent-Anna tó, nap, csónak és beszélgetés. Fontolgatom, talán tényleg kellene egy hét szabi. Ehhez hasonló.
Indulás haza, még időben vagyunk, estére vendéget várunk. Megkésett szülinap. Száraz út, túl száraz, homokos. Kanyar, homok, autó csúszik, jó, hogy nem patakmeder, hanem sziklás hegyoldal. Ennyi volt.
Tényleg telehold van, és jöhet a kényszerszabi. Újabb kihívás:) Ezt most kihagynám:)

Csillagok

Van új gyógyszerfelírási listánk: csillagtalan és egy-két-három csillagos gyógyszerek. Ha a beteg szerencsés, akkor nincs csillagos gyógyszere, ha peches, akkor van. És akkor indulhat a vándorút: családorvos-szakorvos-orvosi levél-családorvos-gyógyszertár. Sétáljon csak a beteg, ráér. Fejlődik a humorérzéke legalább. Összegyűjt 1-2-3 receptet, töltögeti ő is, ráér. No stressz-csak nyugalom, mosoly.
Ozsdola, 10 km a városi gyógyszertár(ott nincs ugyanis), 10 km vissza. Helyszín: a rendelő. Nyílik az ajtó, jön a beteg. Hmm.... a tegnap is itt volt, egész délelőtt. Mosoly fel, mi a gond? Előveszi a tegnap írt receptet(nem csillagos), mély csend, légy zümmögését hallani...
-Nnaaa? Nnaaa!
Nem adták a gyógyszert, mert ott van az R. A MI? Hát az R. Ott van hát, ez a gyógyszer neve: Ferretab R(mint retard). Számitógép be, lista elő: Ferretab R. Nos,mi legyen? A recept az jó. Tessék vissza menni...esetleg egy másik gyógyszertárba-ahol R ide R oda, kiadják a gyógyszert és ha esetleg tollvonásnyi hiba kerülne, majd kijavítjuk utólag, ott a városban. Mert hát van ilyen is, szerencsére.
Más: nem tudom felírni a megszokott, bevált gyógyszert, mert csillagos. Tessék befáradni a szakorvoshoz, hozni nekem levelet, orvosit. Ha egy csillagos, akkor tessék visszajönni, mert felírom, de ha kettő, érti??!!! kettő csillagos, akkor majd felírja ő és levelet is ad. Érti?! ez két csillagos, tehát addig el nem jön, amíg nem kap receptet is levelet is. A nem csillagosat felírom én most itt, ebben a minutumban. Érti? Nem érti. De lemondott arról, hogy megértse. Én is. A szakorvos is.
Indulnék, befejeztem a rendelést egyik helyen, mennék a másikra. Telefon, biztosítóház, ellenőrzés. Voltak már, alig egy hónapja, ennyire szimpatikus lennék? Nem, feljelentettek. Nafene. Ez új. Biztos megint kimondtam a szót. Majd elnézést kérek, megbeszéljük, hogy nem talál az auránk, elbúcsuzunk.
Nem, nem erről van szó. Felírtam két pácienst, aki nem is akart hozzám jönni. Nafene.Baj van, mert nem emlékszem és a gingko két csillagos. Nézzük a neveket. Tényleg voltak a rendelőben, el is láttuk sűrgösen, elég este volt már, de fel nem írtuk. De nem ám. Egy pillanatig sem. OK, jegyzőkönyv nincs, nincs mit jegyzőkönyvezni. Örültünk egymásnak, ők kevésbé a potyára megtett útnak, de a feljelentést ki kell vizsgálni. Megtörtént, mehetünk az útjainkra... a csillagát neki!
Este van, hazaindulok. Be Iluhoz, ez van a legközelebb, magamnak egy könnyű édes bort, a csapatnak jégkrémet. Malaga nincs, jöhet a csokis. Fizetek. Lehet ez is csillagos, de elég sok, mert sokat fizetek. Nézem a számlát, fél kilós jégkrém 18 lej. Viszem vissza, feddő pillantás, ingerült hang: nem tudja, hogy az Aloma drága? -De ennyire? kérdem én. Nem válaszol. Visszamegyek a hűtőhöz, ott azt írja, hogy 7,9. Szólok neki, nem érti. Nem baj, csak hát visszajár a különbség. Az tutti, hogy ő pénzt vissza nem ad. Vegyek egy nagyobbat meg egy kisebbet is, így kijön az ár.Nem veszek. Az tutti, hogy nem kérek több jégkrémet. Nem és nem. Punktum. Jó,akkor vegyek egyebet.
Néz, nézem.
-Tudja mit? adjon még egy bort.
Néz.
- Ha esténként megiszik egy pohár vörös bort-mondom-, akkor jól alszik, szépeket álmodik, erősödik az immunrendszere és nem lesz beteg!
Néz
....na jó, tudja mit? elveszem én, semmi gond. Jó éjt!
És lőn két borom.Csillagos. Eltart egy ideig, de erősíti az immunrendszerem, nem leszek beteg és nem kerülök be a csillagok rendszerébe. És ez a lényeg.

Amúgy a csillagokról jut eszembe, hogy olvastam egy cikket a Háromszékben. Már régebb. Azt írja, hogy csillagozni kellene az érettségi diplomákat(ez valami kommunista maradvány, ez a csillagmánia....vagy mi? )Szóval, azt írja, hogy a tudással megszerzett diploma ennyi csillagos, a megvásárolt meg amannyis....
Nnna, gondolkodjunk csak! Miért jelentkezik pl. a Gábor Áronba a nebuló? Nnna? Hát pl. azért, hogy szakmát tanuljon. Nos, tessen ide figyelni: Tétel: Írjon 1-2 oldalas értekezést, amelyben a következő négy esettanulmány egyikét mutatja be: Az egyetemes ember vagy Öröm és kételkedés: A reneszánsz ember dilemmája A nemes/Az arisztokrácia vagy Kötelesség és szenvedély:a klasszicizmus emberének dilemmája. Így. Pont így. Na? Érthető? Számomra nem-pedig a pohár borom még hátravan. Nem értem a tételt. Sebaj, olvasson a diák autó szerelés mellett és írjon esettanulmányt...ráfér! (hát ebbe a rendszerbe sem szeretnék kerülni, az tutti! )
Na, úgy-e, hogy nem vagyok depis?

Ügyvédek

A fiam azt mondta, hogy ne írjak mindig depis dolgokról.
Nem írtam depis dolgokról - és ha igen, akkor azért, mert ilyen volt az alaphangulatom.
Ha valahol mélyen vagyok, akkor még valami mélyebbet fogok csinálni - kutyaharapást szőrével, vagy valami ilyesmi. Tehát megnéztem az Ördöd ügyvédjét. Al Pacino és Nicolas Cage - szívem csücskei között, az ördög téma pedig abszolút aktuális, ördögi hangulatomnak megfelel.
Az ördög ügyvédje az, aki egy vitában nem feltétlenül saját véleményének megfelelően szembeszegül valakivel, csak azért, hogy vitapartnere betekintést nyerjen a másik oldal nézőpontjába.
"Advocatus diaboli" - az ördög ügyvédje - feladata az volt, hogy összegyűjtse és előterjessze mindazokat az információkat, amelyek megakadályozták a jelőltek szentté vagy boldoggá avatását (pl. a katolikus egyházban). Ezzel szemben az advocatus dei, isten ügyvédje, az avatás melletti érveket hozta fel. A kettőjük közti vita eredménye határozta meg, hogy az adott személyt boldoggá vagy szentté avatták-e. Tehát az ördög ügyvédjén múlott, hogy alkalmatlan személyek avatásával ne sérüljön az egyház hitele.
II. János Pál pápa eltörölte ezt a funkciót. Azóta száműzetett az advocatus diaboli az egyházból. Ebből logikusan következik, hogy nőtt a szentek száma... És a világban uralkodó harmónia és egyensúly elve alapján nőtt az egyházon kívüli advocatus diabolik száma is.
Nem vagyok depressziós, tényleg nem erről van szó... csak próbálom eldönteni magamban, hogy mi is a helyzet az isten ügyvédjével, akinek elég unalmas, jelentéktelen szerepe maradt az egyházban, és az ördögével, aki ismét jól járt:) - hála a pápának:)

Depis ébredés

Jól ébredtem..Kávé az ágyban, hétfő van. Ébredezem. Eszembe jut a tegnapi beszélgetésünk az olimpiai játékokról... Grandiózus megnyító, minden tökéletes, csodálatos. Tökéletes csarnokok, pályák stb az elkapitalizálódott kommunista Kínában. Naná, hogy megkapták a szervezés jogát... ki más, ha ők nem. Mindegy, hogy miként, de célba ért az olimpiai láng. Pénz és politika, tehát hatalom.

Nincs semmi lelkesedés bennem,egyszerűen nem érdekel.Eszembe jutnak a taoista filozófia nagymesterei,tanítói.... a Nagy Sárga Császár kora.Életmód és életfilozófia.... És itt vanTibet - a maga ostoba,primitív lakóival, akik az istennek nem értik, mitől lesz jobb nekik kínai fennhatóság alatt. Nem értik, mert primitívek.... hiperszuper gyorsvonat, a szélnél sebesebb, tibet-turizmus-csak úgy jön majd a pénz, jó befektetés. Pénzért mutogathatják magukat, imamalmozhatnak... itt a nagy esély!....

A fenébe is, sikerült megint lehangolódni.

Igazából azért vagyok lehangolt, mert még mindig nem tudom mi legyen a rákos betegemmel, aki nem halt meg, sőt jobban van. Nem tudom. Nincs ötletem. És most már rohadtul rossz a kedvem.

Gyógyítani? Ez is vajon szimulákrum? - a korunk medicinája? Leképzése valaminek,ami valamikor gyógyítás volt, és amit, ha Hippokrátesz feltámadna fekete mágiának hívna.... sámánjaink, az akkoriak, pedig rögtön ördögűző praktikákba kezdenének. Jól is jönne.... mert ördög ül a rendszerben, ez tutti.

Mitől vagyok én orvos, ha gép diagnosztizál, ő tart nyílván, ő köpi ki a kezelési irányelvet... Testreszabott medicina, emberközpontú... vicces! angol humor..

Nos.. - kedves betegem, aki a tudomány előírásai és elvárásai szerint nem voltál hajlandó eltávozni világunkból, pénzed sincs, csak biztosításod, ami semmihez nem elég a mai világban, mi legyen? .... azt ígértem, hogy ha a következő vizitnél az ajtóban vársz, akkor léphetünk tovább. Kijöttél az ajtóba - tehát most enyém a labda... léphetünk tovább... tudod, nem a gyógyulásod érdekében, hanem a megmaradt életed minőségének javítása érdekében... emberi méltóság és hasonló elfelejtett vackok.... OK,ez is egy kihívás... alternatívák? - .... a második kávét is beszürcsölöm, amíg ősszejön a haditerv.

Késő van, ideje felkelni - szabira kéne menni... hétfő reggel van... ma pirosba öltözöm és felteszem a harci színeket!

Balogh Béla Tízparancsolata

Ma főztem - ebédet. Rakott zöldbab Ildi-módra. Van amikor szeretek főzni - jó alkalom zenehallgatásra vagy éppen gondolkodásra. Amilyen a zene, olyan lesz a kaja - soha nem egyforma. Játék az ízekkel, gondolatokkal.
Ez nem az én évem. Semmi katasztrófa, semmi tragédia, de mégsem az én évem. Nem vagyok jól benne. Így kezdődött. Ezért kaptam ajándékba egy könyvet és egy CD-t. Jó régen már, az év elején talán. "A tudatalatti tíz parancsolat" a címe. A parancsokat és parancsolatokat ha lehet mellőzöm - enyhe fogalmazásban -, így történhetett meg, hogy csak most kerültek elő (tudatalattim egyparancsolata:) ). A dolog arról szól, hogy van egy kis könyv, ami magyarázza a CD anyagát és van a CD, ami akkor hatásos, ha naponta min 2szer meghallgatod - mindezt 6 hónapig... OK-megpróbálom ezt is, jó szándékkal kaptam, jó szándékkal elfogadom.
Zöldbabfőzés közben rájöttem, mi bajom ezzel az egésszel (mert sajna nem jött be a dolog) - szóval a szeretem az egész világot, a harmóniában és békében vagyok önmagammal, megbocsátok, elengedlek, ha bántottál, és minden jót kívánok neked, kész vagyok megváltozni és meg is fogok, csakhogy a szeretet útját járhassam és járjam, mert ez adja nekem a bőséget, a pénzt, ideális társat, stb. - nem reális. Mint ahogy a "világomban minden rendben van" refrén sem az, még akkor sem, ha korrektül meghallgatod a CD-t az ajánlott 360 alkalommal.
Nem hallgattam meg 360-szor, mert rém hamisan csengett - és én hiszek a belső hangomban. És rájöttem, hogy nem is akarok egy álomvilágban élni tökéletes harmóniában.. és csodálatos illata volt a zöldbabnak, amikor arra gondoltam, hogy rohadt nehéz év ez, de talán jobb szembeállni a rohadt nehézzel, mint elhitetni magammal, hogy nem történt semmi.
Egyszer valamikor volt egy paradicsomi állapot, benne Éva és Ádám - minden tökéletes hangulat, Balogh Bélás. Aztán jött a kígyó és emberék ettek a Tudás Fája gyümölcséből. És mondá az Úr: hozzám hasonlókká váltatok, menjetek hát és éljetek saját értékeitek és tudásotok szerint.
A zöldbabom íze jó, lassan világomban is rend lesz.

Lovecraft

Erkélytakarítás - rég tervezem. Évek óta kidobozoltunk dolgokat, jó lenne átnézni. Könyvek... 5-6 doboznyi.
Lovecraft - dühös voltam a fiamra, amikor megtaláltam a polcán. Mert beleolvastam én is - azaz pontosabban elolvastam az összes kötetet és iszonyú undor költözött belém... nyákos-hideg-nedves-penésszagú irodalom, mondtam neki. Nem értettem, minthogy most sem értem, mi benne az érték. De most megbocsátok neki és visszaviszem a polcra.
Megbocsátok neki, nem mintha megkedveltem volna... ez nem fog menni... hanem, mert fogalmam nincs miért. Csak úgy. Vissza a polcra - kell a hely az erkélyen. A dolgok egyszerű magyarázata.
De hogy mit csinálok a tudományos irodalommal? Fogalmam sincs. Ezért utáltam elkezdeni ezt a munkát. Mert vannak nehéz pontjai... például ez is. Hát kidobni nem fogom... leviszem egy dobozban és válogasson mindenki kedvére... ez viszont annyi, mintha kidobnám. Aki tudományt keres, annak ott a net - aki meg nem, az nem is fogja elvenni. OK - könyvtárnak adom... a kidobás egy nemesebb formája.
Hétvége van... fáradt voltam, pihenni vágytam. Megvolt... ez itt egy kisváros, szokványos, ahol soha nem történik semmi. Tényleg. Évek óta semmi... Ha szereted a semmittevést,gyere ide... itt megállt az idő. Aminek persze, mint mindennek, van jó és rossz oldala.
Hétvégén leginkább magammal foglalkozom... hétközben másokkal. Ilyen a foglalkozásom. Orvos vagyok. Emberekkel foglalkozni - ez valami genetikailag kódolt vágy bennem. Lehettem volna tanár is - de írtóztam a tanrendi kötöttségektől. Vagy akár pap - pontosabban az nem, csak ha visszautaztam volna az időben... Na, szóval azt gondoltam, hogy a gyógyítás, az attól jó, hogy kell hozzá empátia, emberismeret, tudás, kreativitás, intelligencia. Ez eddig rendben... így is volt, tényleg. De egyre inkább átalakul. Tényleg. Lehet, hogy ezért került vissza a polcra Lovecraft?