Szorongás

A szorongás nem jó. Az sem, hogy alig lehet kezdeni vele valamit.

Woody Allen is szorongott. Amikor szorongok nem nézek Woody Allen filmet. Ő azt mondta, hogy az életben két szabály van. Az első , hogy ne bosszankodj minden apróságért, vagy valami ilyesmi. A második pedig az, hogy az élet csupa apróságokból áll.

Arra gondolok, hogy az életem olyan lett, mint egy akadályverseny. Időnként azért szorongok, hogy nem tudom átugorni a következő akadályt. Az akadályokat pedig többnyire én állítom fel. Értelmes dolog, nem?

Ha valaki szorong, annak fölösleges azt mondani, hogy ne tegye. Nem jószántából teszi és ha rajta múlna, biztos hogy nem tenné. Nekem is fölöslegesen mondanád, hogy szedjem le a következő akadályt. Nem azért állítottam fel. Az akadály, az kihívás. Én meg szeretem a kihívásokat. Aztán meg szorongok. Ez is értelmes. Nem?!

A reggeli gondolatok egészen mások, mint a déliek és ezek megint mások, mint az estiek. Az éjszakai gondolatok a legborzalmasabbak. Nekem azok. Ezért igyekszem éjfél előtt elaludni. Az éjszakai gondolatok teljesen irreálisak. Még az is sötét, ami nappal teljesen világos.

Ma találkoztam egy régi ismerőssel. Jó volt beszélgetni. Csak úgy. Olyan volt, mint egy zarándokút. Ott van és tudod, hogy nincs semmi dolgod benne. Csak végigjárni, menni és csak menni, magad mögött hagyni életed egy részét. Kiürülni és megtisztulni, mint egy egészséges, jó zuhany után. És a végén újra felfedezni rég elveszettnek és elkopottnak hitt dolgokat. Letenni a szerepeket és maszkokat, a játékokat és játszmákat és megszületni ismét. Megújulva.

Jól vagyok.