barátság

Egyedül vagy, és nem vagy magányos, van barátod. Elbátortalanodsz, lépnél tovább, de bizonytalanságod fogva tart még - ő bátorít. Csak annyit kérsz, azt is halkan, szinte suttogva, bízzál bennem, kérlek! És elindulsz, bizalma elkísér.
Mogorva vagy, teleholdas rossz napodat senki nem bírja már. Ő rád kacsint.
Rigolyáid, szeszélyeid kibírhatatlanok. Amikor önmagadnak is terhére vagy, ő elfogad.
Játszunk, mondod. És ő játszik veled. Arany éjszakákban fut veled és az égre néz fel, ad csillagoknak szép nevet és nevetve hagyja, hogy a szél sodorja el. Együtt ül veled a házad küszöbén és nem kérdezi, hogy meddig. Nem vár el tőled semmit, nem szelidit, nem nevel. Csak van.
Bátran átölelheted, nem fog visszaélni vele. Elmondhatod a titkaidat, megőrzi. Mert ő a barátod. És te a barátja vagy. Ismered a titkait, a lelke rejtett zugait. Az örömeit, a bánatait. Nem akarsz tőle semmit és ő sem tőled semmit. Meghagyja a szabadságod és te is az övét. Aztán megismered, mint önmagad, és ő is téged. Fél tekintetből érted és ő is téged. Egyszerre mondtok ki szavakat. Kitalálja a gondolataidat. Ronda, szürke napra ébredsz, kedved nincs semmihez,és ő biztos, hogy megtalálja neked a fényt. Ő az, aki fogja a kezed és számíthatsz rá bárhol. Soha nem fogsz neki hazudni és ő soha nem fog téged elárulni. És tudod, hogy miért? Mert ő a barátod. Érted?

csak röviden

Barátom megkérdezte, hogy vagyok. Mondtam neki, hogy kösz jól. Rutinos válasz. A kérdés nem rutinból szólt. A válasz nem volt fair. Tehát, mondtam, igazából nem is vagyok olyan jól most. És elmondtam a bajaimat. Ennyi. Arra gondoltam, hogy akkor lenne jó egy párkapcsolat, ha nappal barátok, éjjel pedig szeretők lennének a tagok benne (szinte társakat mondtam, de lehet, hogy az megint más).
Hangulatom változó. A saját, magánportálos hangulatom. A rendelős kevésbé, ott nincs hangulat csak ráhangolódás. Az meg más. Szóval a hangulatom nem mindig állandó. Olyannyira, hogy néha önmagam számára is elviselhetetlen. Ezért van a polcon Unicum, Campari és vörösbor. Ennyi. Unicum a dühös és elégedetlen óráimhoz, Campari és vérnarancs a laza, teszek-rá-és-nem-érdekel pillanataimhoz és édes vörösbor az édesekhez.
Szóval a barát az attól jó, hogy lehet vele őszinte lenni, kimaradnak a játszmák és a kímélő, hogy-ne-okozzak-fájdalmat-neked hazugságok, nem kell fel-és leépíteni, nem vársz el tőle semmit és ő sem tőled, megmarad a gondolatok és tettek szabadsága, nem értékel, nem ítél el, nem akar megváltoztatni, egyszerűen a barátod.
Szeretem az ámbra illatát. Vásároltam ámbra illatú testápoló olajat. Eltettem áprilisig.
Olvasod a blogomat. Azt mondod, hogy ellentmondok önmagamnak néha. Nem, ez nem így van. Csak te nem érted, hogy mit mondok én...néha. Ezért tűnik ellentmondásnak. Mert a dolgok logikai rendje nem mindig lineáris.
Cyberszex...ez lesz ám a tökéletes szimulákrum. Elküldöm a klónomat, hadd művelje majd. Nekem megfelel a hagyományápoló formája. A hagyományról jutott eszembe, erről beszéltünk ma.
Az ünnepek alatt alig főztem. Senkinek nem tűnt fel és senki nem volt éhes. Akkor miért főztem az eddigi években délelőttökön át? Karácsony - nagytakarítás -sütés-főzés. Ennek a hagyományát nem ápoltam az idén. Úgy tűnik, jól megvagyunk nélküle.

karácsony

Nyugis napok, ráérősek. Így szeretem. Az ajándékokat összecsomagoltam, ezt is szeretem. Ismerőstől kaptam egy kis fenyőt, ajándékba. Eddig mindig nagy volt. Zalánnal egyetértettünk abban, hogy ezzel maradunk. Fura, hogy nincs illata. Igen, ez hiányzik. Ebből sem csinálunk gondot az idén. Ha nincs, hát nincs.
Ma reggel a piac felé mentem mégis...talán mégis jobb lenne....már csak az illat miatt is. Aztán mégsem álltam meg. Jó a kis fa, illat nélkül is.
Rövid idő múlva az öcsém szólt be, hogy két fenyője van, az egyiket nekem szánta. Igen, ez lesz az igazi, magas, dús és van illata. Köszönöm.
A mindennapok köszönete.
Videó performansz, kísérleti művészet, érdekel. Elmennék. De ha nem, az sem gond. Elszunnyadok. Barátom hívására ébredek, ő már ott van. Kapom magam megyek én is. Várunk, egy kis késéssel kezdenek, a bemutató művész Temesvárról jön, az messze van. A vendégváró,-fogadó gyümölcstea kedves ötlet és finom is. Az idő hamar telik, beszélgetünk. A terem tele van, többnyire fiatalok. Aztán megkezdődik a nemzetközi kísérleti filmfesztivál bemutatója. Igen, kissé kaotikus. A válogatás is, a magyarázat is. Valahol elmarad a lényeg Egyetértünk abban, hogy ez így nagyon nagyon kísérleti, mármint a bemutató. Rossz válogatás, kaotikus egyveleg, érthetetlen, fáradtan kusza komment - enélkül talán érthetőbb és élvezhetőbb lenne az egész. Nincs gond, a tea finom volt és jót beszélgettünk. És köszönöm az estét.
Karácsony szenvedeje... nálunk honos így. A szó lényegét nem értem, de érzem. Magamba forduló napok, órák ezek. Még a régmúlt időkből. Szenvedeje a karácsonynak, az alanyát kereső szeretet szenvedeje. Az egyszülött fiát váró Mária szenvedeje, az elengedő és sorsával megbékülő anyáé. Az elengedő és feltétel nélküli szereteté-é. Értelmét nyeri a karácsony.
A mindennapok köszönete. Igen, szeretem a karácsonyt. A feltétel nélküli, elengedő szeretet napját, a magamba fordulás óráit. A szenvedejét is.

ma

Korán ébredek, kialudtam a nyolc órát, ez elég és ennyi kell is.
Advent, Karácsony, Camino, ez jár a gondolataimban, csupa nagybetűs része az életemnek. Most ezekhez kötődik minden. A reggeli kávé is. Készülődés az Útra, nyugis négy nap karácsonykor, hangulatok , tekintetek, tervek ás álmok, kérdések, válaszok. Rák-Mérleg-Vízöntő találkozó.
Halotti igazolvány kiállításával kezdem a napot. Az elhunytról beszélgetünk, egyetértünk abban, hogy nem a cigaretta rövidíti meg az életet, hanem a bizonytalanság, a reménytelenség és ezek hozadékai. Igen, a tegnapi esőből havazás lett mára. Nem lesz tartós, máris olvad.
Vásárolok néhány dolgot, aztán haza megyek Ha már egyetértettünk, akkor elszívom a nap első cigarettáját. Közben kigondolom az ebédet, a napi teendőket.Van belőlük bőven. Meglesz mind, nyugisan. Semmi pánik.
Szimultán retrospekció - olvasom a Transindexen - házhoz jön a kísérleti művészeti fesztivál. Lám-lám, fejétől bűzlik a hal, azaz ezen esetben nem bűzlik éppen. Új igazgatója a helyi kultúrának nem tétlenkedik, nyít a világra, és a világ jön. Remek. Így igaz, az elmúlt hónapokban volt minden mindenki számára. Igen, ide jó lenne elmenni, ez legalább az, aminek hirdeti magát. Hogy mi? Majd kiderül, azt értem, hogy van benne kísérlet és művészet, azt is, hogy a mának szól, máról, mai nyelven. Ha lesz is bennem káosz tőle, hát az nem a falon lógó Othello-é lesz, arra mérget vennék már most.
Dél van, vár a konyha. Még várhat, vasárnap mindig megcsúszik az ebéd....mindig, amikor van itthon valaki rajtam kívül. Most Zalán van itthon, tehát lesz ebéd. Késni fog, mert még a reggelinél sem tartunk. Ahhoz fel kelleni ébredni - mármint neki. Teendő viszont akad bőven, és ma szívesen teszem dolgomat itthon.

sarok

Szombat, itthon. Esik az eső, szeretem. Magamba forduló, csendes napomat adja. Hó lesz belőle karácsonyra.
Kibékültem a hegyeimmel, valótlanul és igazságtalanul vádoltam őket. A bezártság soha nem kívülről jön. Telnek a napok, és történnek dolgok. Oldódik a bezártságom.
Gyerekkorom sarkai. Büntetés gyanánt. Arccal a fal felé, a sarok felé. Sarokban állni, dühödtebb esetben térdelni. Az állás elviselhetőbb volt, kevésbé megalázó. Álltam és bámultam a sarkat, és egyetlen gondolat volt bennem, erős, elszánt akarat: meglásd, kijövök én innét! Nem fogok könyörögni, bocsánatot kérni, töredelmesen ígérni. Itt állok addig, amíg te fogsz kérni arra , hogy hagyjam abba, esetleg megbüntetsz ismét, ha nem teszem. Hadd lássuk! Játsszuk el a sarok játékát! És mivel imigyen a játékból nem lett játszma, jó apám hamar megunta a nevelés eme módjának gyakorlását.
Befele forduló napok. Vannak ilyenek, amióta az eszemet tudom. Néha furcsa nyugtalansággal fűszerezve. Nagyikám azt mondta, hogy ez a lelkiismeretfurdalás. Nem passzolt a dolog, mert nem volt oka. Most tudom, hogy közel járt az igazsághoz. Furdalás ez, csak nem a lelkiismereté. Szorongás a neve. Okát is tudom már: valami, ami kikívánkozik belőlem. Így válik gyógymóddá a beszéd, az írás, az érintés.
Igen, az erőszakot, a rám erőltetett akaratot nem viselem el ma sem, semmilyen formájában. A sarokbaszorítás érzését jelenti , és ugyanazt a dacot idézi meg bennem, mint hajdanán. Sarok, skatulya, bezártság, behatároltság, kötöttség és kötelesség.....tisztul a kép és válik nyilvánvalóvá, hogy nem a hegyeimmel van a bajom.
Karácsony - szeretem. Az adventet is.

barátomnak, akinek stílusom bár stílusos, de helytelen

Neked írom a dalt, azaz blogom eme írását, akinek a mondat akkor mondat, ha van alanya is az állítmánynak. Gondolataim tárháza, csapongó olykor, de akkor és ott, ekkor és itt így jó nekem.
Magamnak írom, de azért olvashatod, te és más is. És mint ilyen, te aki olvasod, elfogadod azt a másságot, amit stílusos stílusom ismétel, helyes helytelenséggel. Nem mindig érthető, alaptétel ez ahhoz, hogy vannak érthetetlen, de létező dolgok, gondolatok.
A játék témáján elméztünk a közelmúltban. Játék a gondolatokkal, vágyakkal, játék a játékkal. Fel kéne nőni már, s nem veszed észre, hogy ezt tettük, tesszük, ki-ki a maga módján. A nem kellne felnőni hamis útja nem járható, zsákutca. Az idő nem megállítható, nem visszafordítható, nem megismételhető a történések rendje.
Annyi elmélet, annyi tudás a boldogságról, szeretetről...annyira nem érdekel már - beleolvasok, nyugtázom, hogy erre már én is rájöttem, önmagamtól. Amire meg nem jöttem rá, az nem az enyém már vagy még.
Mi érdekel?, hallom a kérdést, és válaszolok is rá. A most érdekel, a pillanat, hogy jól érezzem magam benne. Most megtehetem, most megteszem.
Jó nekem, hetenként hallom, akkor hát így van. És neked, neki miért nem az? Talán neked és neki is jó, csak nem veszed, nem veszi észre. Arra gondolok, hogy mitől jobb nekem, mint neked vagy neki? Nincs fogalmam, nem is időzöm el a gondolatnál. Értelmetlen.
Vannak dolgok, amikről le tudunk mondani?, gondolatok, vágyak, amiket el tudunk engedni? Akard nagyon, és sikerülni fog - ez a tétel. Mennyire nagyon? Amíg belegörcsülsz a nagy igyekezetbe ? A nagyon akarni művészete....görcsös igyekezet nélkül - szelíd, csendes ima.
Tetőre mászni, lilítani a piros pipacsot, vágyódni megtagadott álmok után, felrúgni biztonságot...miért, minek, hogyan?
Minden, minden rendben van. A meg nem válaszolt kérdések, az el nem hangzott rigmusok, megtalált és meg nem talált helyünk a világban...minden rendben van. Érted? A meg nem történt dolgok éppúgy, mint a megtörténtek. Az idő nem áll meg soha, esetleg a lélek nem bírja az iramot, meg-megáll, hogy aztán ismét feléledjen.
Látod, annyi mindent mondanék neked, és ilyenkor annyira nem számít az állítmány alanya. Megtanultam, tudom, de most nem alkalmazom. Nincs hozzá kedvem, ennyi. Ez az én magánportálom, kénytelen leszel így elfogadni, ha érdekel, amit írok, gondolok. Még akkor is olykor zűrös-zavaros és lényegtelen a lényeges. Érteni fogod. Érted is már, hogy a lélek gondolatainak a magánportálján nincsenek szabályok, a helyesírás etikettje sem kötelez. Talán ezért jó nekem?

Utak

Skatulyák, behatároltság.
Szabadság, a testé és a szellemé.
Élet és halál. Halál az életben és élet a halálban. Halál a halálban és élet az életben. Lehet úgy valós, mint valótlan.
A szeretet szabadsága, ami összefügg a test és szellem szabadságával. Nehéz tétel olykor.
Az univerzális tudatalatti, aminek része vagy, része lehetsz, ha nem félsz a végtelentől és önmagadtól. Nevezhetjük bárhogy. Ha már meguntuk istent, akkor adhatunk neki más nevet, a lényeg ugyanaz marad. Ha elfogadtuk és életre keltettük magunkban, akkor száműzi a félelmet, és elindít az Útra, ami nem más, mint a megmérettetés-felismerés-beteljesülés hármasa. Erről szól minden szellemi Út. Elindulhatsz rajta, megtorpanhatsz, végigjárhatod. Segít neked, ha figyelsz a jelekre. Ha felismerted ezeket, értelmezned kell ahhoz, hogy használhasd. Egykoron remek érzéke volt az embernek ehhez. Ez idővel remekül elcsökevényesedett, mint Shakespeare a modern kor színpadán.
Szimulákrum, cybertech, az egykoron leképzése a mába. A szellem és test leképzése egy másik síkban. Része vagy, részévé válhatsz, ha nem félsz a végtelentől és önmagadtól. A szervült tudat Útja, nem a léleké. Ez nem az én tételem, hanem a tiéd, Fiam.
Párhuzamos utakon járunk. A párhuzamosok nem találkoznak, a végtelenben talán.
Alig huszonnyolc éves társatokat temettétek. Ez adatott. Eddig tartott. Baleset volt. Ott és akkor.

meditáció

Anettből soha nem lesz társasági lény - mellettem nem. Az imént szóltam hozzá, és úgy meglepődött, hogy lepottyant a hintájáról. Aztán hangos ricsajjal fejezte ki méltatlankodását.
Lehet, hogy éppen meditált. Azt tudom, hogy képes kommunikálni, akkor hát miért ne meditálhatna? A meditáció is a kommunikáció egyik formája. Kommunikáció önmagunkkal az univerzum segítségével vagy nélkül. Kinek így, kinek amúgy. Elmélyült a feloldódás, az összpontosítás és ellazulás egyensúlyában .
" A meditáció rendszerint olyan lelkiállapotra utal, amikor a testet tudatosan ellazítjuk, és szellemünket átengedjük a nyugalomnak és a belsőnkre való koncentrálásnak. A cél a lelki béke, megnyugvás keresése. Ilyenkor sikerül a környezetből kikapcsolódni, úgyhogy az élményt akár megváltozott tudatállapotnak is lehetne nevezni."- olvasom. Ezt tette Anett. Persze, mondhatod, hogy ezt semmiképp nem tehette Anett, mert ő egy papagáj, következésképp egy állat, tehát nem rendelkezhet tudattal. Sőt, hivatkozhatsz a tudományra is, a tudomány a mai állására is, bármire. Nem fogok ezen vitázni. Azért sem, mert nem hiszek a bizonyítékokon alapuló tudomány kizárólagosságában. Tehát nem fogom elfogadni azt sem, hogy Anettnek nincs tudata, azt sem, hogy nincs lelke, csak azért, mert a tudomány késik a bizonyítással. Anettnek van lelke, igen magányos az ő lelke, általam van magányra kárhoztatva, mert keveset vagyok itthon és nem kommunikálok vele. Ezért meditál önmagába fordulva.
Rém büszkék vagyunk a tudatunkra - ebben különbözünk a többi létezőtől. Ettől vagyunk a teremtés koronái és hasonló okos dolgok. Nézz körül tudatos világodban, aztán tágítsd és tágítsd a kört. Világválság van, mondád. Persze, mondtam, válságos a világunk. Kissé hidegen pillantottál rám, és felvilágosítottál, hogy gazdasági világválság van. Igen?- kérdém. A világgazdaság megváltozott tudatállapota. Jó, rendben, csak vicc volt, a világgazdaságnak nincs tudatállapota. Az összetevőinek sincs. A bankoknak és vállalkozásoknak sincs. Csak léteznek, vannak, mint a hegyek, a vizek, mint Anett. Aztán mind válságba jutnak. A teremtés koronája teszi a dolgát. Mert neki van tudata. Tudatosan teszi a dolgát, és lőn válság gazdaságban, gyógyításban, okításban, kultúrában. Talán nem marad elég ideje meditációra, ezért olykor sebtében megszakítja ezt és a megváltozott tudat megváltozott állapotában marad. Így lesz a klasszikusból modern, Shakespeare-ből cirkuszi mutatvány. Nem tudni, hogy ki tanít kit, bomlik a forma. Sámántánc, ez kellene, lélektisztító medicina. Kiolvasás, ráolvasás.
Kaotikus világrend, felbomlott értékrendszer, énközpontú társadalom. Világválság - mondod. És cáfolod Anett tudatát. Nem vitázom. Értelmetlen lenne.
Hogyan szól a fohászod?, kérdem. Kérdésem megdöbbent, nem érted, nem is válaszolsz. Persze, elfelejtém, hogy te a bizonyított tudomány elkötelezett híve vagy.

tegnapból a mába

Így remekül telik a hétvége: reggel elmegyek, este hazajövök.
Ma remek idő volt, délelőtt meglátogattam az öreg betegeimet, majd elindultam becserkészni a karácsonyi ajándékokat. Nagy a család és én imádok ajándékozni. Brassó volt az úti cél. Nem tudok tájékozódni, és el is kényelmesedtem, mert az utóbbi években nem én vezettem az autót. Ezért rendszerint eltévedek, majd kikecmergek az eltévelyedésből. Van ez így. Ma különösen jó napom volt. Pontosan azt kaptam, amit kerestem, és el sem tévedtem.

Egyre jobban megkedvelem az egyszemélyes életet. Van időm mindenre, azt csinálom, amihez kedvem van. A hátrányok mellett ezek az előnyök.

Újságnak írni nem könnyű dolog. Nekem nem az. Rövid, velős tőmondatokhoz szoktam, ezeket nem használhatom. Állítólag nem érthetőek. Nem baj, megtanulom másként. Ez izgalmas tétele az életnek is: ha valami nem megy, próbáld másképp. Amíg megy. Tanulj meg a határaidon belül szabadon mozogni.A szorít a világom érzés tágulni kezd. Nem csak orvosi témákat szeretnék, ez beskatulyáz, mondtam. Nem szeretem a skatulyákat. Beszéljünk valami egyébről is, ami aktuális, kicsit formabontó. Beszéljünk skatulyákról, az összekutyult dolgokról, érzésekről és érzelmekről, művészetről, gondolatokról, a nem egyértelmű dolgokról.

Régi ismerőseim, barátaim felbukkannak, alig változtak, alig változtunk. Csak az évek telnek és a tükörarcunk más.. Holnap teázni fogunk egy régi barátommal, öt órakor, mert ő angol. Ismétlődik a történelem, legutóbb tíz éve teáztunk öt órakor. Alig változott tíz év alatt. Akkor nagyon szerelmes volt, aztán megnősült, majd elvált, és most ismét szerelmes. Minden a régi, csak a gyermekeink nőttek meg.

Jó az, ha van barátom, barátod, barátunk. A barátra ráérez a z ember. Szereti a régit, örül az újnak. Az este sokáig beszélgettünk, órákon át, amíg hajnal lett. Jó volt. Ezért keltem ma délben. És így fejezem be ma, a tegnap elkezdett írást. Közben beszélgettünk, követtünk egy fonalat, aludtam és nem álmodtam.