ma

Korán ébredek, kialudtam a nyolc órát, ez elég és ennyi kell is.
Advent, Karácsony, Camino, ez jár a gondolataimban, csupa nagybetűs része az életemnek. Most ezekhez kötődik minden. A reggeli kávé is. Készülődés az Útra, nyugis négy nap karácsonykor, hangulatok , tekintetek, tervek ás álmok, kérdések, válaszok. Rák-Mérleg-Vízöntő találkozó.
Halotti igazolvány kiállításával kezdem a napot. Az elhunytról beszélgetünk, egyetértünk abban, hogy nem a cigaretta rövidíti meg az életet, hanem a bizonytalanság, a reménytelenség és ezek hozadékai. Igen, a tegnapi esőből havazás lett mára. Nem lesz tartós, máris olvad.
Vásárolok néhány dolgot, aztán haza megyek Ha már egyetértettünk, akkor elszívom a nap első cigarettáját. Közben kigondolom az ebédet, a napi teendőket.Van belőlük bőven. Meglesz mind, nyugisan. Semmi pánik.
Szimultán retrospekció - olvasom a Transindexen - házhoz jön a kísérleti művészeti fesztivál. Lám-lám, fejétől bűzlik a hal, azaz ezen esetben nem bűzlik éppen. Új igazgatója a helyi kultúrának nem tétlenkedik, nyít a világra, és a világ jön. Remek. Így igaz, az elmúlt hónapokban volt minden mindenki számára. Igen, ide jó lenne elmenni, ez legalább az, aminek hirdeti magát. Hogy mi? Majd kiderül, azt értem, hogy van benne kísérlet és művészet, azt is, hogy a mának szól, máról, mai nyelven. Ha lesz is bennem káosz tőle, hát az nem a falon lógó Othello-é lesz, arra mérget vennék már most.
Dél van, vár a konyha. Még várhat, vasárnap mindig megcsúszik az ebéd....mindig, amikor van itthon valaki rajtam kívül. Most Zalán van itthon, tehát lesz ebéd. Késni fog, mert még a reggelinél sem tartunk. Ahhoz fel kelleni ébredni - mármint neki. Teendő viszont akad bőven, és ma szívesen teszem dolgomat itthon.