Szombat, itthon. Esik az eső, szeretem. Magamba forduló, csendes napomat adja. Hó lesz belőle karácsonyra.
Kibékültem a hegyeimmel, valótlanul és igazságtalanul vádoltam őket. A bezártság soha nem kívülről jön. Telnek a napok, és történnek dolgok. Oldódik a bezártságom.
Gyerekkorom sarkai. Büntetés gyanánt. Arccal a fal felé, a sarok felé. Sarokban állni, dühödtebb esetben térdelni. Az állás elviselhetőbb volt, kevésbé megalázó. Álltam és bámultam a sarkat, és egyetlen gondolat volt bennem, erős, elszánt akarat: meglásd, kijövök én innét! Nem fogok könyörögni, bocsánatot kérni, töredelmesen ígérni. Itt állok addig, amíg te fogsz kérni arra , hogy hagyjam abba, esetleg megbüntetsz ismét, ha nem teszem. Hadd lássuk! Játsszuk el a sarok játékát! És mivel imigyen a játékból nem lett játszma, jó apám hamar megunta a nevelés eme módjának gyakorlását.
Befele forduló napok. Vannak ilyenek, amióta az eszemet tudom. Néha furcsa nyugtalansággal fűszerezve. Nagyikám azt mondta, hogy ez a lelkiismeretfurdalás. Nem passzolt a dolog, mert nem volt oka. Most tudom, hogy közel járt az igazsághoz. Furdalás ez, csak nem a lelkiismereté. Szorongás a neve. Okát is tudom már: valami, ami kikívánkozik belőlem. Így válik gyógymóddá a beszéd, az írás, az érintés.
Igen, az erőszakot, a rám erőltetett akaratot nem viselem el ma sem, semmilyen formájában. A sarokbaszorítás érzését jelenti , és ugyanazt a dacot idézi meg bennem, mint hajdanán. Sarok, skatulya, bezártság, behatároltság, kötöttség és kötelesség.....tisztul a kép és válik nyilvánvalóvá, hogy nem a hegyeimmel van a bajom.
Karácsony - szeretem. Az adventet is.
Kibékültem a hegyeimmel, valótlanul és igazságtalanul vádoltam őket. A bezártság soha nem kívülről jön. Telnek a napok, és történnek dolgok. Oldódik a bezártságom.
Gyerekkorom sarkai. Büntetés gyanánt. Arccal a fal felé, a sarok felé. Sarokban állni, dühödtebb esetben térdelni. Az állás elviselhetőbb volt, kevésbé megalázó. Álltam és bámultam a sarkat, és egyetlen gondolat volt bennem, erős, elszánt akarat: meglásd, kijövök én innét! Nem fogok könyörögni, bocsánatot kérni, töredelmesen ígérni. Itt állok addig, amíg te fogsz kérni arra , hogy hagyjam abba, esetleg megbüntetsz ismét, ha nem teszem. Hadd lássuk! Játsszuk el a sarok játékát! És mivel imigyen a játékból nem lett játszma, jó apám hamar megunta a nevelés eme módjának gyakorlását.
Befele forduló napok. Vannak ilyenek, amióta az eszemet tudom. Néha furcsa nyugtalansággal fűszerezve. Nagyikám azt mondta, hogy ez a lelkiismeretfurdalás. Nem passzolt a dolog, mert nem volt oka. Most tudom, hogy közel járt az igazsághoz. Furdalás ez, csak nem a lelkiismereté. Szorongás a neve. Okát is tudom már: valami, ami kikívánkozik belőlem. Így válik gyógymóddá a beszéd, az írás, az érintés.
Igen, az erőszakot, a rám erőltetett akaratot nem viselem el ma sem, semmilyen formájában. A sarokbaszorítás érzését jelenti , és ugyanazt a dacot idézi meg bennem, mint hajdanán. Sarok, skatulya, bezártság, behatároltság, kötöttség és kötelesség.....tisztul a kép és válik nyilvánvalóvá, hogy nem a hegyeimmel van a bajom.
Karácsony - szeretem. Az adventet is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése