Neked írom a dalt, azaz blogom eme írását, akinek a mondat akkor mondat, ha van alanya is az állítmánynak. Gondolataim tárháza, csapongó olykor, de akkor és ott, ekkor és itt így jó nekem.
Magamnak írom, de azért olvashatod, te és más is. És mint ilyen, te aki olvasod, elfogadod azt a másságot, amit stílusos stílusom ismétel, helyes helytelenséggel. Nem mindig érthető, alaptétel ez ahhoz, hogy vannak érthetetlen, de létező dolgok, gondolatok.
A játék témáján elméztünk a közelmúltban. Játék a gondolatokkal, vágyakkal, játék a játékkal. Fel kéne nőni már, s nem veszed észre, hogy ezt tettük, tesszük, ki-ki a maga módján. A nem kellne felnőni hamis útja nem járható, zsákutca. Az idő nem megállítható, nem visszafordítható, nem megismételhető a történések rendje.
Annyi elmélet, annyi tudás a boldogságról, szeretetről...annyira nem érdekel már - beleolvasok, nyugtázom, hogy erre már én is rájöttem, önmagamtól. Amire meg nem jöttem rá, az nem az enyém már vagy még.
Mi érdekel?, hallom a kérdést, és válaszolok is rá. A most érdekel, a pillanat, hogy jól érezzem magam benne. Most megtehetem, most megteszem.
Jó nekem, hetenként hallom, akkor hát így van. És neked, neki miért nem az? Talán neked és neki is jó, csak nem veszed, nem veszi észre. Arra gondolok, hogy mitől jobb nekem, mint neked vagy neki? Nincs fogalmam, nem is időzöm el a gondolatnál. Értelmetlen.
Vannak dolgok, amikről le tudunk mondani?, gondolatok, vágyak, amiket el tudunk engedni? Akard nagyon, és sikerülni fog - ez a tétel. Mennyire nagyon? Amíg belegörcsülsz a nagy igyekezetbe ? A nagyon akarni művészete....görcsös igyekezet nélkül - szelíd, csendes ima.
Tetőre mászni, lilítani a piros pipacsot, vágyódni megtagadott álmok után, felrúgni biztonságot...miért, minek, hogyan?
Minden, minden rendben van. A meg nem válaszolt kérdések, az el nem hangzott rigmusok, megtalált és meg nem talált helyünk a világban...minden rendben van. Érted? A meg nem történt dolgok éppúgy, mint a megtörténtek. Az idő nem áll meg soha, esetleg a lélek nem bírja az iramot, meg-megáll, hogy aztán ismét feléledjen.
Látod, annyi mindent mondanék neked, és ilyenkor annyira nem számít az állítmány alanya. Megtanultam, tudom, de most nem alkalmazom. Nincs hozzá kedvem, ennyi. Ez az én magánportálom, kénytelen leszel így elfogadni, ha érdekel, amit írok, gondolok. Még akkor is olykor zűrös-zavaros és lényegtelen a lényeges. Érteni fogod. Érted is már, hogy a lélek gondolatainak a magánportálján nincsenek szabályok, a helyesírás etikettje sem kötelez. Talán ezért jó nekem?
Magamnak írom, de azért olvashatod, te és más is. És mint ilyen, te aki olvasod, elfogadod azt a másságot, amit stílusos stílusom ismétel, helyes helytelenséggel. Nem mindig érthető, alaptétel ez ahhoz, hogy vannak érthetetlen, de létező dolgok, gondolatok.
A játék témáján elméztünk a közelmúltban. Játék a gondolatokkal, vágyakkal, játék a játékkal. Fel kéne nőni már, s nem veszed észre, hogy ezt tettük, tesszük, ki-ki a maga módján. A nem kellne felnőni hamis útja nem járható, zsákutca. Az idő nem megállítható, nem visszafordítható, nem megismételhető a történések rendje.
Annyi elmélet, annyi tudás a boldogságról, szeretetről...annyira nem érdekel már - beleolvasok, nyugtázom, hogy erre már én is rájöttem, önmagamtól. Amire meg nem jöttem rá, az nem az enyém már vagy még.
Mi érdekel?, hallom a kérdést, és válaszolok is rá. A most érdekel, a pillanat, hogy jól érezzem magam benne. Most megtehetem, most megteszem.
Jó nekem, hetenként hallom, akkor hát így van. És neked, neki miért nem az? Talán neked és neki is jó, csak nem veszed, nem veszi észre. Arra gondolok, hogy mitől jobb nekem, mint neked vagy neki? Nincs fogalmam, nem is időzöm el a gondolatnál. Értelmetlen.
Vannak dolgok, amikről le tudunk mondani?, gondolatok, vágyak, amiket el tudunk engedni? Akard nagyon, és sikerülni fog - ez a tétel. Mennyire nagyon? Amíg belegörcsülsz a nagy igyekezetbe ? A nagyon akarni művészete....görcsös igyekezet nélkül - szelíd, csendes ima.
Tetőre mászni, lilítani a piros pipacsot, vágyódni megtagadott álmok után, felrúgni biztonságot...miért, minek, hogyan?
Minden, minden rendben van. A meg nem válaszolt kérdések, az el nem hangzott rigmusok, megtalált és meg nem talált helyünk a világban...minden rendben van. Érted? A meg nem történt dolgok éppúgy, mint a megtörténtek. Az idő nem áll meg soha, esetleg a lélek nem bírja az iramot, meg-megáll, hogy aztán ismét feléledjen.
Látod, annyi mindent mondanék neked, és ilyenkor annyira nem számít az állítmány alanya. Megtanultam, tudom, de most nem alkalmazom. Nincs hozzá kedvem, ennyi. Ez az én magánportálom, kénytelen leszel így elfogadni, ha érdekel, amit írok, gondolok. Még akkor is olykor zűrös-zavaros és lényegtelen a lényeges. Érteni fogod. Érted is már, hogy a lélek gondolatainak a magánportálján nincsenek szabályok, a helyesírás etikettje sem kötelez. Talán ezért jó nekem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése