2008. december 11., csütörtök

Utak

Skatulyák, behatároltság.
Szabadság, a testé és a szellemé.
Élet és halál. Halál az életben és élet a halálban. Halál a halálban és élet az életben. Lehet úgy valós, mint valótlan.
A szeretet szabadsága, ami összefügg a test és szellem szabadságával. Nehéz tétel olykor.
Az univerzális tudatalatti, aminek része vagy, része lehetsz, ha nem félsz a végtelentől és önmagadtól. Nevezhetjük bárhogy. Ha már meguntuk istent, akkor adhatunk neki más nevet, a lényeg ugyanaz marad. Ha elfogadtuk és életre keltettük magunkban, akkor száműzi a félelmet, és elindít az Útra, ami nem más, mint a megmérettetés-felismerés-beteljesülés hármasa. Erről szól minden szellemi Út. Elindulhatsz rajta, megtorpanhatsz, végigjárhatod. Segít neked, ha figyelsz a jelekre. Ha felismerted ezeket, értelmezned kell ahhoz, hogy használhasd. Egykoron remek érzéke volt az embernek ehhez. Ez idővel remekül elcsökevényesedett, mint Shakespeare a modern kor színpadán.
Szimulákrum, cybertech, az egykoron leképzése a mába. A szellem és test leképzése egy másik síkban. Része vagy, részévé válhatsz, ha nem félsz a végtelentől és önmagadtól. A szervült tudat Útja, nem a léleké. Ez nem az én tételem, hanem a tiéd, Fiam.
Párhuzamos utakon járunk. A párhuzamosok nem találkoznak, a végtelenben talán.
Alig huszonnyolc éves társatokat temettétek. Ez adatott. Eddig tartott. Baleset volt. Ott és akkor.

Nincsenek megjegyzések: