karácsony

Nyugis napok, ráérősek. Így szeretem. Az ajándékokat összecsomagoltam, ezt is szeretem. Ismerőstől kaptam egy kis fenyőt, ajándékba. Eddig mindig nagy volt. Zalánnal egyetértettünk abban, hogy ezzel maradunk. Fura, hogy nincs illata. Igen, ez hiányzik. Ebből sem csinálunk gondot az idén. Ha nincs, hát nincs.
Ma reggel a piac felé mentem mégis...talán mégis jobb lenne....már csak az illat miatt is. Aztán mégsem álltam meg. Jó a kis fa, illat nélkül is.
Rövid idő múlva az öcsém szólt be, hogy két fenyője van, az egyiket nekem szánta. Igen, ez lesz az igazi, magas, dús és van illata. Köszönöm.
A mindennapok köszönete.
Videó performansz, kísérleti művészet, érdekel. Elmennék. De ha nem, az sem gond. Elszunnyadok. Barátom hívására ébredek, ő már ott van. Kapom magam megyek én is. Várunk, egy kis késéssel kezdenek, a bemutató művész Temesvárról jön, az messze van. A vendégváró,-fogadó gyümölcstea kedves ötlet és finom is. Az idő hamar telik, beszélgetünk. A terem tele van, többnyire fiatalok. Aztán megkezdődik a nemzetközi kísérleti filmfesztivál bemutatója. Igen, kissé kaotikus. A válogatás is, a magyarázat is. Valahol elmarad a lényeg Egyetértünk abban, hogy ez így nagyon nagyon kísérleti, mármint a bemutató. Rossz válogatás, kaotikus egyveleg, érthetetlen, fáradtan kusza komment - enélkül talán érthetőbb és élvezhetőbb lenne az egész. Nincs gond, a tea finom volt és jót beszélgettünk. És köszönöm az estét.
Karácsony szenvedeje... nálunk honos így. A szó lényegét nem értem, de érzem. Magamba forduló napok, órák ezek. Még a régmúlt időkből. Szenvedeje a karácsonynak, az alanyát kereső szeretet szenvedeje. Az egyszülött fiát váró Mária szenvedeje, az elengedő és sorsával megbékülő anyáé. Az elengedő és feltétel nélküli szereteté-é. Értelmét nyeri a karácsony.
A mindennapok köszönete. Igen, szeretem a karácsonyt. A feltétel nélküli, elengedő szeretet napját, a magamba fordulás óráit. A szenvedejét is.