húsz év után

Kellemes délután, jóleső. Barátommal, szakmatárssal beszélgetünk. Én több mint húsz éve vagyok a szakmában, lelkes kezdő voltam, amikor ő tapasztalt szaki. Általánosként kezdtem, falun. Néhány év, legtöbb, amíg itt maradok - gondoltam - kibírom. Mély víz volt startból és elkezdtem gyógyítani. Aztán ott maradtam az alapellátásban. Szándékosan. Testhezálló volt a munka - "zérótól százig", születéstől a halálig. Összebarátkoztunk. Adtam tudást, empátiát, törődést - kaptam bizalmat, szeretetet. Kölcsönössé vált a tisztelet. És ha újra kellene kezdenem - mondom -, ugyanezt tenném. Meddig ? Nem tudom, igazán nem tudom.
Amikor üzletemberré válik az orvos, akkor kihez megy az ember, ha beteg? Nem sajátom a kérdés, bevallom, csak megragadt bennem. Ha pontokért gyógyítunk és nem bizalomért, akkor mit ér az egész? Ha gyógyszergyártók és forgalmazók ajánlatainak behódolva kezelünk, akkor mit ér a tudásunk? Ha formailag kell megfelelnünk és nem emberileg, akkor szembeköptünk magunkkal - itt egyes szám első személyben értendő.
Van még bennem kellő alázat, szeretet, empátia, figyelem és tudás? - mert ha nincs, emelem kalapom - mondom. És halálkomolyan gondolom. A köszönöm, kérem, a mosoly és bizalom mértékegysége nem lehet a pont és ennek értéke. Egyetértünk. Remek délután!

szifilisztől Vivaldi-ig

Reggel van és hideg, szeles, hideg, őszi reggel..Viszem az otthon melegét magammal, a rendelőig kitart. Álmos vagyok még, későn feküdtem le az éjjel. Van, amikor gyorsan telik az idő, így volt az este is. Igen, jó éjfél előtt elaludni, de ha nem így sikerül, majd bepótolom.
Középkorú férfi, a rendelő kapujában vár. Ezt határozottan nem szeretem. Nem és nem. Ezért nem is vagyok túlságosan szívélyes, de elutasító sem. A félig-én, félig-orvos állapot ez.
Pozitív a laboreredménye, mondja. Ez baj, ugyanis a munkaszerződéshez szükséges rutinvizsgálatról van szó, a szifilisz tesztről. Ez nemi betegséget jelent, közlöm. Bajnak baj, de kezelhető és kezelendő - a partnerekkel együtt.
Partnerek?-kérdi. Hát az nincs, egy sincs. Tünete sincs, semmi. Nem is volt soha.
Lehet tünetmentes is, bólintok, ez még nem jelenti azt, hogy nem reális az eredmény. Így van ez a chlamidyával, tünetmentes és kötelező szürővizsgálat sincs rá, ezért sok a méhnyakrák...
Nem lett nyugodtabb, ami érthető, mert nem is figyel rám, és amiről én mesélek, az sem túlságosan megnyugtató.
Még elmondja, hogy nincs is szexuális partnere, sem a felesége, sem más, sem férfi, sem nő. Reméli, hogy téved a labor, aztán megkérdezi, hogy hiszek-e neki. Értelmetlen lenne hazudnia, nyugtatom meg, ezzel becsapna mindkettőnket, ez pedig nem érdeke, ugyebár?! tehát léphetünk tovább.
Hadd csináljon még egy vérvételt - kéri. Okosabb nekem sem jut eszembe. Elválunk. Tényleg nem egy Don Juan, de mindenképpen peches. Utánanézek az álpozitív tesztek okainak.
Délután filmet nézek, a Törés-t. Anthony Hopkins az egyik kedvenc karakterszínészem. Filmkritikát soha nem olvasok, csak a saját kritikám után, így is ritkán. A film nem tetszik, kaptafa. A bárányok hallgatnak elég lett volna ebből a vonalból.
Ezek után jöhet Vivaldi, őt Anett is szereti. Ha már nem beszélek hozzá és nem tanítom szavakra, legalább a műélvezet legyen közös. Értékeli, Vivaldit rikácsol, kánonban.

hatha-jóga

Néhány napja ötlött fel bennem, hogy jógázni kellene, hatha-jóga lenne jó. Valamikor még tettem, a régmúlt időkben. Nem holmi megvilágosodási, léleküdvözítő szándékkal, hanem, mert a kilóimból akartam lefaragni. Akkor ez volt a cél és sikerült. Most nincs bajom a testsúlyommal, a külsőmmel sincs, elmém csiszolására sem szántam el magam. Akkor hát miért a hatha-jóga? Mi az ok vagy mi a cél? Dolgok nem történnek ok vagy cél nélkül és ez érvényes a gondolatokra is. Valami, amit nem szeretek magamon vagy magamban, mint hajdanán. Valami, amin nagyon változtatni kell. Mi az, amit nem szeretek magamon vagy magamban?
Nem szeretem, például, ha sajnálnak - azt sem, ha más teszi, azt sem, ha én sajnálom magam. Nem szeretek szánalmas, gyenge, elesett lenni. Nagyanyám paraszti vére vagy nagyapám nemesi vonala? Egyik vagy másik - vagy mindkettő. Lényegtelen, mondanám, de nem az. A genetikai háttér nagyon is lényeges.
Nem szeretem a fájdalmat, a szenvedést sem. Sem a testit, sem a lelkit. Erre sem születtem. Volt belőle? Volt. Egyikből is másikból is. Elneveztem kihívásnak, ténynek, sorsnak, gondolván, hogy ha nevet adok neki, könnyebben tudok bánni vele. Rájöttem, hogy hamis az elmélet, mert a fájdalom, az nem sors, nem is kihívás, hanem állapot, aminek az ok kezelése a megoldása.
Nem szeretem a tehetetlenséget sem, az érzést, ami elkerülhetetlenül szembevigyorog, ha már kellőképpen leértékeltem önmagam, valamint azt az állapotot sem, amikor a tudat nincs sehol, amikor veszendőbe megy az akarat, kárvallottá a próbálkozás. Volt belőle? Volt.
Begörcsölök, ha nem járhatom az utamat, a sajátomat. Azt járom? Azt.
Nem szeretem a be nem tartott ígéreteket, így nem szeretek csalódni sem. Volt belőle? Volt.
És, azt hiszem, hogy nem szeretem egyedül sem. Nem tudom. Ez valami új az életemben. De mégsem: akkor is egyedül voltam, amikor hatha-jógázni kezdtem fogyás céljából. Megvan, kacsintok önmagamra, rend lett a káoszban. Keresd a kérdést, hogy megtaláld a választ! És még a könyvet sem kell előkutatnom, mert pontosan emlékszem a gyakorlatokra. Kihívás? Kihívás. Az én életem? Az ám, egyedül az enyém. Menni fog!

üzenetet kaptam

Ez talált, mármint a mai üzenet. Kérdések. Valamikor én is feltettem magamnak. Aztán megválaszoltam és léptem tovább. Később már fel sem tettem. Most visszaköszönnek ugyanazok a kérdések.
Mit tennél, ha minden egyes alkalommal, amikor szerelmes leszel valakibe, el kellene tőle búcsúznod?-így az első kérdés.
Mit tennék? Elbúcsúznék. Búcsúzom, búcsúztam. Többször is. Oka volt a búcsúnak, mindig. Jobb elbúcsúzni, gondoltam és gondolom, mint kiégni vagy egyedül maradni benne, vagy esetleg fájdalmat okozni vele valahol valakinek. Búcsúztam már többször is, és maradtam pillanatokkal, amiket kár lett volna meg nem élni. Szegényebb lennék sokkal.
Mondják, hogy a szerelem hormonok játéka. Talán. Nem tudom. Vagy talán az auráké? :-) Lényegét veszti a definíció. Állapot-rendkívüli, szép, tartalmas. Játék-kreatív, fantáziadús, őszintén önfeledt.
Mit tennél, ha minden egyes alkalommal, amikor valakivel együtt szeretnél lenni, ő nem lenne ott?
Látod, előfordul ez is. Egyre gyakrabban. Azt teszem, amit te most:-)...írok neki. Vagy nem teszek semmit. Mert nincs itt. Mert nem tud itt lenni. Mert ezernyi oka lehet a hiányának. Van, amit el kell tudni fogadni...és bánni űrökkel, hiányokkal, fájdalmakkal, időnként elég nehéz. Megtanultam? Dehogy :-). Tanulom, folyamatosan. Mindig másként.
Mit tennél, ha a legjobb barátod úgy halt volna meg, hogy nem tudtad volna elmondani neki, mit éreztél iránta?
Igen, így halt meg a legjobb és leghűségesebb barátom. Nem tudtam elbúcsúzni és nem tudtam elmondani, hogy mit érzek iránta. Biztos vagyok abban, hogy tudta. Tudom, hogy tudta. Mert a legjobb barátom volt.

csinálom a semmit

Péntek van. Eltelt a hét. Jövök, menetrendszerűen, az Odeon mozi kávézójába megnézni a postaládámat, írni. Itt van internet lehetőség. A pultoslány már ismerősként üdvözöl. Mikor hosszú kávét, mikor gyömbérteát kérek. Ma hosszú kávés nap van. Sokat aludtam, mégis álmos vagyok. Olyan volt ez a hét, mint az oázis. Kellett, nagyon.
A tegnap délutánt egy régi barátnőmmel töltöttem. Nem találkoztunk tíz-húsz éve, nem fontos. A barátság időtálló. Onnan folytattuk, ahol elhagytuk tíz-húsz éve. Témánk az volt, van örökkön örökké. Akárcsak ő, a Margit-sziget sem változott, ott sétáltunk. Tíz-húsz éve is ilyen volt.
Holnap indulok haza. Zalán is jön, vakációra. Már összecsomagolt, én még nem. Rövid volt az itt töltött idő, nagyon kellett. Ma még csinálom a semmit, jólesően, elégedetten. Ritkán adatik meg, kihasználom.

üzenetkapszula-AIDS-Campari

Boti jó helyen lakik, minden, ami fontos, közel van, pillanatok alatt elérhető. Az idő jó, meleg ősz van, késő este sem kell kabátot venni.
Sétálok a Várban, emlékek, szépek és kellemesek. Elmosolyodom, olyanná lettem, aki visszatér és emlékezik. A Labirintusban vannak a Boti kiállított fotói, megnézem, ma lesz a kiállítások napja. Van ami tetszik és van, ami nem. Új anyagot készít, állandó időhiányban. A Shakespeare-i rendszer a rendszertelenségben - ez Boti. Kíváncsi vagyok a készülőben levő új anyagra.
A Művészetek Palotája felé veszem utam. Itt mindig el tudtam tölteni fél napot (emlékek :) ).
Az alsó szinten Agnes Denes kiállítása. Agnes Denes New York-ban élő, korai gyerekkorban szüleivel emigrált, magyar származású művész. Van tárlatvezetőm is, fiatal, kellemes modorú. A lényegre összpontosítva mutatja be a művésznő alkotásait. Agnes Denes Manifesztuma így szól: "Paradoxonnal dolgozni, megragadni a megragadhatatlant, megjeleníteni a láthatatlant, közölni a közölhetetlent, nem fogadni el a társadalmi korlátokat, új módon látni, megérteni az emberi lét végességét, és mégis igyekezni szépséget és provokatív dolgokat alkotni, látni a valóságot és mégis tudni álmodni..." és erről szólnak a munkái is. Önkéntesekkel hegyet épít a pusztaságban, befásítják. A fákat megszámozzák, így mindenkinek van egy fája, ami a későbbiekben is az övé marad, a fa is, a fa felelőssége is. Újtatervezi a piramis építményét, mint minden idők legellenállóbbikát, forgatja, csavarja, űrbe küldi. Időkapszulák-üzenetek a jövőbe-így élünk mi, fizikai szabályok és törvények, amik szerint életünk szerveződik...Vajon túlélik az évszázadokat? Kinek az üzenet? Egy másik civilizációnak, istennek, a jövő emberének, senkinek? Az okos és intelligens ember és pusztuló Földbolygó paradoxona. Ami ellen nem tudsz tenni, fogadd el és lépj tovább, gondolom és megyek fel a második emeletre.
Ez itt egészen más. Kisemberkés grafika, fehér-fekete, majd élénken színes. A téma: szex, fogyasztói társadalom, erőszak, kegyetlenség, drog, AIDS, szeretet, vágy, szexualitás, szerelem, az élet a maga vonatkozásaiban. A nyíltan homoszexuális Keith Haring 31 évesen halt meg, az AIDS szövődményeiben, 29 éves volt, amikor diagnosztizálták betegségét. Műveiből árad a szenvedély, az energia és a szeretet. Vörös színnel hangsúlyozza a felfokozott vágyat, az erotikát, a heves érzelmeket, amelyekre úgy tekintett, mint az emberek közti legfontosabb viszonyra: az egyesülés és a harmónia lehetőségére. Az üzenet érthető, világos, tiszta és hiteles. Halálraítélt ember, halálának biztos tudatában, életének megmaradt részében nem hazudik. Jó volt eljönni ide.
Este Zalánnal mozizok. Francia rendőrfilmet nézünk meg. Erőszak, kegyetlenség, korrumpált társadalom, alkoholba fojtott fájdalom, csalódás, kiégés, értékrendpusztulás. Ez a film, francia tónusban. Utána jól esik a Campari és Zalán egészséges humora - nagyokat nevetünk, jól esik.

JÓ

Jól ébredek. Szinte átsiklom az álomból a nemálomba; az átsiklás hosszúra nyúlik, minél hosszabb, annál jobb. Nem alvás, nem ébrenlét, vissza az alvásba, majd az ébredésbe...hintajáték, lassú ritmusú. Aztán egy kis lustálkodás, lehunyt szemű izomnyújtás, lazán, ráérősen. Jó ez a reggel.
A gondolatok napszakonként változnak. Ami megfogan hajnalban, az már nem ugyanaz reggel, egészen más délben és este teljesen kifordul önmagából. A hajnali gondolatokat szeretem a legjobban. Mint ahogy a ráérős reggeli ébredéseket is.
Telik a nap, sétálok, majd lefekszem. Alszom. Délutáni alvás, három órás. Tényleg fáradt vagyok. Jól esik a"csak fekszem"állapot, gondolataim nincsenek. Nyitott szemmel nem gondolok semmire, így telnek percek-órák. Jó.
Este a Trafóba megyünk. Absztrakt alkotás. Zalán elkísér, nem az elvont, amit ő szeret, nem jön be. Boti marad. Amit látok, tetszik. Szeretem. Megragad az emberi test szépsége, játék az izmokkal, mozdulatokkal, egyszemélyes produkció. Tetszik a másság a művészetben is, ahogy összemosódnak a tánc-balett-mozgásszínház közötti határok és a figyelem rátapad a mozdulatokra, az izmok játékára, a test szépségére. A zene elektronikus, minimális, nem is zene, hanem fémes hangzású háttér a mozdulatokhoz, amik remegnek, feldarabolódnak, majd lágyan-finoman feloldódnak, mint az embrió mozgása az anyaméhben, lebegés a súlytalanságban; földhözragadt, nehéz letapadás darabos, szögletes tartásban, feloldódás a harmóniában - ennyi és semmi több. Azaz mégsem: a fények rafinált, mesteri kezelése ad hangsúlyt a mozdulatoknak. Szép, lenyűgöző, majd kissé fárasztó, mint a vajúdás. Cindy Van Deker, flamand koreográfus, mozgásművész.
Vacsorázunk, beszélgetünk. Finom a vacsora, ízlik a belga sör, jó beszélgetni, kimondani a gondolatokat, úgy ahogy vannak. Vannak letisztult, egyensúlyban levő állapotok az életemben, ez is ilyen. Jó.

szabi

Itt vagyok és jól vagyok. Az első nap a fiatalabb fiamé....fura, eddig ő volt a kisebbik. Már nem kicsi és nem kisebbik. Ő a fiatalabbik. Alig néhány hete van Budapesten, jól van. Jelenlétem előhivja belőle az elégedetlenkedést - állapot - mint otthon - beidegződött...Nem, ezt nem csináljuk, nem megyek bele, rövidre zárom. Persze, a kollégium, az nem az a szabadság, amihez szoktál otthon, mondom, de felcserélted egy másikkal, a kitágult tered és lehetőségeid szabadságával. Érted? Valamit valamiért, ez már csak így működik. Ahol van fény, ott van sötét is-különben nem éreznéd a fényt, mondom. Érted? Érti. Ismét mosolyog, rendben vannak a dolgok. Tanul és dolgozik...tervei vannak. Álmai. Rendben van.
Idő kell. Tudom. Mindenhez idő kell, a stabilitáshoz is. Érzékeny, sebezhető ember stabilitása. Jó téma. Támasszal vagy anélkül? Majd meglátjuk-idő kell.
A másik fiamnál lakom, ő az idősebbik. Lakása kicsi, neki elég. Hét évvel idősebb és tapasztaltabb. Sok idő, ha minden pillanatát éled. Ő élte. És éli. Konferencia, majd kiállítás, állandó nyüzsgés és alvás permutációja. Vele már túl vagyunk a sirámokon. Nem is voltak, mondja. De voltak. Rövidre zártuk azokat is, ezért nem emlékszik.
Nincs állandó netje, ezért egy mozi kávézójában ülök, itt írok. A mellettem levő asztalnál angolul folyik a társalgás. Született angol, nem az akcentusa szerint, hanem mert mindenkit túlharsog. Tele szájjal, öblösen magyarázza, hogy hazájában bizony rengeteget költ a kormány arra, hogy ellenőrizze az egyetemek színvonalát.....nem úgy, mint itt. Nnnna, bizony. Tele szájból, öblösen.

szabadság

Szabadság-rég várt. Más, mint a többi. Budapestre megyek. Egyedül. Pihenni, lazítani. Találkozni a fiúkkal. Megnézni hol és hogy élnek, laknak. Egyedül megyek, mondhatni menekülök kaotikussá vált életemből. Ilyen a készülődés is, kapkodó...összekapok egy utazótáskányi cuccot, kávé és indulás. Soha nem vezettem háromszáz kilométernél többet, ez most több lesz. Kihívás-így indulok el.
Az út kellemes, meleg van és csend. Gyorsan telik az idő és Kolozsvárnál már tökéletesen érzem magam. Annak a szabadságnak az érzése, amire most szükségem van éppen. Megállok pihenni egy útmenti parkolóban. Beszélgetünk egy rövidet az itt dolgozó prostituálttal, szép idő van, mindkettőnknek kedvező, aztán indulok tovább. Innen Váradig kell ügyelnem a sebességgel a radarok miatt-figyelmeztettek a barátaim. Nem nehéz, mert útjavítás van, torlódó forgalom, lehet tovább meditálni :)
Debrecenben elkeveredek, nem találom az autópályát. Hétvégi útlezárások, félórás dugók-viszont megnyugszom:nem gond a nagyvárosi forgalom, megy ez nekem, nincs ok pánikra, képes vagyok rá. Végre az autópályán- sötétedik. Már rég nem vagyok sebességmániás, most viszont kíváncsi vagyok, mennyit bír meg az autóm. A száznegyvenet bírja, a többet meg sem próbálom, én nem bírom; ez a pályás határom :)

Megérkezem. Jól esik a vacsora és utána a bor. Még jó sokáig beszélgetünk-rég éreztem ilyen jól magam.

van aki erre született és van, aki arra

Mára vártam és ő mindig pontos, most is. Reggelre hívom, mert tele van lendülettel, jut belőle nekem is. Férfibeteg, középkorú.
Belépik, nem néz rám, nem mosolyog. Szokatlan. Valami történt. Befele fordul, nem kérdezem. Várok. Ülünk szemben egymással. Néhány másodperc után észrevesz, összekapja magát. -Ne küldjön sehova, doktornő, mert nem megyek.,mondja. Bizony, hogy küldenem kellene, cukorbeteg, vérvétel, orvosi levél kellene, biztosítóház, törvények, szabályok, nagybetűsek.
Ránézek, nem tréfál. Ül, nem néz rám. Igen, baj van, nagy.-Mi történt?,kérdem. Nem válaszol, nem tud. Ismerem. Torkában gombóc, érzem. Ha még egyet szólok könnye pottyan. Nem akarja. Én sem. Nincs több kérdés. Felírom a gyógyszert, nem sietek. Halk köszönöm, csukódik utána az ajtó. Baj van.
Özvegy ember, feleségét időtlen időkig ápolta szeretettel, kitartással, olyan hűséggel, amilyenre csak ő volt képes. Majd eltemette.
Szűk éve annak, hogy a barátnőjét bemutatta - jár neki, nyugtáztam magamban, nagyon is. Rendjén vannak a dolgok.
Délután megtudtam, hogy az új asszony beteg, gyógyíthatatlan.
A miértnek nincs értelme. Nincs kérdés, nincs válasz. Tények vannak, sorsok, a fiam szerint véletlen egybeesések.
Értem. A pálya nyílegyenes. Van aki erre születik és van, aki arra. Az élet megy tovább. Éljük.

felmérés

Mérjük az egészség állapotát, országos akció, drága. Rengeteg munka, sok idő, pénz. Kezdjük a kérdőívvel, étkezési szokások, gyümölcs, zöldség, zsíros ételek, ki hogy sózza meg az ételét, fast food ésatöbbi. Dohányzik, kérem?, mennyit, mióta, le akar szokni vagy sem, mérlegre fel, haskörfogat is érdekel, hát kérem nem mindenki modelltermetű, de pocakból lesz a cukorbaj, igen, kocogni lenne jó, bizony, bizony.
Volt hatnál több szexuális partnere?-szól a kérdés, nem akaródzik feltenni, magánszférát szimatolok benne. Nem kell nekem gyónni és ugyan ki mondaná meg és miért, gondolom. Aztán mégis megkockáztatom, de csak a poén kedvéért, ismerős talajon, saját kíváncsiságom kielégítendő.
Nem félreértendő, csupán arra vagyok kíváncsi, ki hogyan fogadja a kérdést, ugyanis a kérdőív nem névtelen. A fogadtatás semleges és senkinek nem volt hatnál több.....Már a felmérés közepénél tartunk, amikor az asszisztensnőm szól (ő számítógépezi az adatokat), hogy a férfiakat nem kell kérdezni, csak a nőket. Nafene. Én fordítva csináltam volna, de eddig nem tettem különbséget. Jó, ezután fogok-férfiak kizárva a kérdésből.
Ápolt, jó humorú nőbetegem jelentkezik, részt vesz ő is a programban. Nyolcvan évét töltötte a közelmúltban, hetvenet sem mutat, eszemben sincs kérdezni a partnereiről. Mérjük, ami mérhető, vizsgálat is megtörtént, jöhetne a következő. Valamit elfelejtett, doktornő, mosolyog huncutul. Nem értem. Aztán bevillan, hát persze! Volt hatnál több szexuális partnere?-kérdem?
Figyeljen, kedves!-válaszol. Volt három férjem és nem mindenkihez mentem férjhez, akivel kellemes órákat töltöttem. Számoljon csak! és írja be nyugodtan, hogy igen. Kezet nyújt, régi úri világ, viselkedés és tartás, etikett....jött, részt vett ebben a programban is. Ő az egyetlen igen a kérdésre és nem névtelenül.

Ma

Nyomott az elmém-a no-spa vagy a nexium miatt, talán. Ezeket azért szedem, mert fáj a gyomrom és nem szeretem a fájdalmat, tehát, hogy ne fájjon. Ha rendszeresen ennék és nem innék sok kávét, talán nem fájna a gyomrom és nem szednék no-spát és nexiumot. De nem eszem rendszeresen és sok kávét iszom. Igen, változtatni kellene.
Sepsire megyünk, a barátnémat is viszem.
Kedves barátném, azt mondod, hogy amikor a kapcsold le a villanyt és csavard a fogkrémes tubus tetejére a kupakot fontossá válik, akkor fuccs az életnek párosban. Igen, és amikor este fontosabbá válik a híradó, mint az ágy, teszem hozzá. Romantikus vagy, mondod, mert szereted a gyertyafényt, az illatokat, a lila napfelkeltét. Látod, ebben nem értek egyet veled. Mert a gyertya lángja, az illatok, a lila napfelkelte, a színek és mozdulatok jelentik az élet lényegét - romantika?, az valami egyéb, gondolom. Megérkezünk. Jövő hétig már nem találkozunk, akkor én elutazom. Szombaton induljak, mondja, hétköznap nagy a kamionforgalom és az út hosszú. Nem, pénteken kell mennem, mondom, de talán az Olt-völgye csendesebb. Vasárnap majd megnézem a térképet.
Viszem a jelentést, a havit. Jelentem a munkánkat. Statisztika lesz belőle. A hivatal alkalmazottja alkalmazza széles mosolyát, hellyel kínál. Értem, egyéb dolga is akad, mint regisztrálni a jelentésem. Nem ülök le, mondom, visszamosolygok. Egyéb dolgom is akad. Állok és nézem. Regisztrál - szeme a monitoron, majd rajtam:-ugyanannál a betegnél négyszer is volt öt nap alatt?-kérdi, hangjában"nocsak-megfogtalak"hangsúly. Voltam, mondom. Öt nap alatt négyszer-az ötödik napra meghalt. Nem érti. Meghalt, mondom, nem mert öt nap alatt négyszer voltam nála, hanem, mert nagyon beteg volt, gyógyíthatatlan. Akkor miért ment, doktornő?-kérdi. A négy napért, mondom. Többet nem szól hozzám.
A következő stáció előtt elmegyek zoknit venni. Fehéret, pamutból. Kérem. A hölgy rám néz, előtte Jolidon katalógus. Hordaná a képen látható strandruhát?, kérdi. Nem, mondom, nem hordanám. Elgondolkozik, én várom a zoknit. -Akkor mit hordana? és felém tolja a katalógust. A rendelés elkészül, zokni nincs, elfogyott.
Átmegyek a védőoltásért. Van. Remek. De nem kapok. Nem értem. Mert a minisztérium még nem intette be az akciót-most vonja vissza az előzőt. Értem. Itt legalább hamar végzek.
Bevásárolom a nyomtatványokat, a zsákmánnyal indulok haza. Az idő szép, a forgalom tényleg nagy. Még belépek a fogorvoshoz, azt mondja, hogy a fogam kezelhetetlen, mert gyökértályog van rajta. Próbálja meg mégis, kérem. Nem lehet, ki kell húzni, így jobb lesz, meglátom. Itt is hamar végzek. Fáj a gyomrom, talán ki kellene venni ezt is. És akkor nem lenne nyomott az elmém a no-spától és nexiumtól.

Definiciók-találomra

- elfelejtett szó - szó, amit nem mondtál ki soha, ami benned volt, a nyelved hegyén, és mégsem mondtad ki soha, mert nem volt időd, kedved, hangulatod, bátorságod, vagy mert butának gondoltad, esetleg máskorra halasztottad, vagy éppen nem találtad illendőnek....aztán elfelejtetted és így nem fogod kimondani soha

- kötelesség - tudatosan vállalt kényszerü cselekvés, ami rendben van mindaddig, amíg nem szorongat, nem fojtogat, tehát nem válik életveszélyessé

- szivárvány - néhány szín a látóteredben, íve alatt soha nem tudsz átsétálni, nem róvod fel neki

- szénapadlás - tetőtérben levő, szénatárolásra szolgáló buja illatú hely. Ha sokáig maradsz benne, vakarózhatsz utána,

- pszichodráma - játék önmagaddal rögtönzött színpadon, esély, hogy kívülről nézz arra, aki tulajdonképpen te vagy. Izgalmas, van benne fantázia és humor - ezért csak 18 éven felüli, értelmes felnőtteknek ajánlott

- addiktológia - a medicinához tartozik és szenvedélybetegek szenvedélytelenítését végzi kisebb-nagyobb sikerrel, sok-sok módszerrel. Egyre kevésbé trendi;

- szenvedélybeteg - az az ember, aki szenvedélyesen függ valamitől, ezért beteg. Szenvedélyének tárgya legtöbbször vegyi anyag, lásd alkohol, nikotin, kábítószer stb. Lehet szenvedélyesen függni embertől is, ez utóbbi kezelése még nem tartozik az addiktológia hatáskörébe,

- mélylélektan - kutakodás a süllyesztőben

- normális - ha emberre vonatkoztatjuk, akkor az, aki nem deviáns, azaz aki belefér és benne marad a többség által felállított keretrendszerben

- orvos - ember, aki testi-lelki bajokat igyekszik megoldani. Nem összetévesztendő az orvosi műszerekkel, és nem mindig azonos a gyógyítóval

- aura - metakommunikációs jelenség

- élet - bonyolult folyamatok egyvelege, amiknek eredete ismeretlen

- művészet - önkifejezési kísérlet különböző kölcsönhatások tükrében,

lehet folytatni...