Mára vártam és ő mindig pontos, most is. Reggelre hívom, mert tele van lendülettel, jut belőle nekem is. Férfibeteg, középkorú.
Belépik, nem néz rám, nem mosolyog. Szokatlan. Valami történt. Befele fordul, nem kérdezem. Várok. Ülünk szemben egymással. Néhány másodperc után észrevesz, összekapja magát. -Ne küldjön sehova, doktornő, mert nem megyek.,mondja. Bizony, hogy küldenem kellene, cukorbeteg, vérvétel, orvosi levél kellene, biztosítóház, törvények, szabályok, nagybetűsek.
Ránézek, nem tréfál. Ül, nem néz rám. Igen, baj van, nagy.-Mi történt?,kérdem. Nem válaszol, nem tud. Ismerem. Torkában gombóc, érzem. Ha még egyet szólok könnye pottyan. Nem akarja. Én sem. Nincs több kérdés. Felírom a gyógyszert, nem sietek. Halk köszönöm, csukódik utána az ajtó. Baj van.
Özvegy ember, feleségét időtlen időkig ápolta szeretettel, kitartással, olyan hűséggel, amilyenre csak ő volt képes. Majd eltemette.
Szűk éve annak, hogy a barátnőjét bemutatta - jár neki, nyugtáztam magamban, nagyon is. Rendjén vannak a dolgok.
Délután megtudtam, hogy az új asszony beteg, gyógyíthatatlan.
A miértnek nincs értelme. Nincs kérdés, nincs válasz. Tények vannak, sorsok, a fiam szerint véletlen egybeesések.
Értem. A pálya nyílegyenes. Van aki erre születik és van, aki arra. Az élet megy tovább. Éljük.
Belépik, nem néz rám, nem mosolyog. Szokatlan. Valami történt. Befele fordul, nem kérdezem. Várok. Ülünk szemben egymással. Néhány másodperc után észrevesz, összekapja magát. -Ne küldjön sehova, doktornő, mert nem megyek.,mondja. Bizony, hogy küldenem kellene, cukorbeteg, vérvétel, orvosi levél kellene, biztosítóház, törvények, szabályok, nagybetűsek.
Ránézek, nem tréfál. Ül, nem néz rám. Igen, baj van, nagy.-Mi történt?,kérdem. Nem válaszol, nem tud. Ismerem. Torkában gombóc, érzem. Ha még egyet szólok könnye pottyan. Nem akarja. Én sem. Nincs több kérdés. Felírom a gyógyszert, nem sietek. Halk köszönöm, csukódik utána az ajtó. Baj van.
Özvegy ember, feleségét időtlen időkig ápolta szeretettel, kitartással, olyan hűséggel, amilyenre csak ő volt képes. Majd eltemette.
Szűk éve annak, hogy a barátnőjét bemutatta - jár neki, nyugtáztam magamban, nagyon is. Rendjén vannak a dolgok.
Délután megtudtam, hogy az új asszony beteg, gyógyíthatatlan.
A miértnek nincs értelme. Nincs kérdés, nincs válasz. Tények vannak, sorsok, a fiam szerint véletlen egybeesések.
Értem. A pálya nyílegyenes. Van aki erre születik és van, aki arra. Az élet megy tovább. Éljük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése