Boti jó helyen lakik, minden, ami fontos, közel van, pillanatok alatt elérhető. Az idő jó, meleg ősz van, késő este sem kell kabátot venni.
Sétálok a Várban, emlékek, szépek és kellemesek. Elmosolyodom, olyanná lettem, aki visszatér és emlékezik. A Labirintusban vannak a Boti kiállított fotói, megnézem, ma lesz a kiállítások napja. Van ami tetszik és van, ami nem. Új anyagot készít, állandó időhiányban. A Shakespeare-i rendszer a rendszertelenségben - ez Boti. Kíváncsi vagyok a készülőben levő új anyagra.
A Művészetek Palotája felé veszem utam. Itt mindig el tudtam tölteni fél napot (emlékek :) ).
Az alsó szinten Agnes Denes kiállítása. Agnes Denes New York-ban élő, korai gyerekkorban szüleivel emigrált, magyar származású művész. Van tárlatvezetőm is, fiatal, kellemes modorú. A lényegre összpontosítva mutatja be a művésznő alkotásait. Agnes Denes Manifesztuma így szól: "Paradoxonnal dolgozni, megragadni a megragadhatatlant, megjeleníteni a láthatatlant, közölni a közölhetetlent, nem fogadni el a társadalmi korlátokat, új módon látni, megérteni az emberi lét végességét, és mégis igyekezni szépséget és provokatív dolgokat alkotni, látni a valóságot és mégis tudni álmodni..." és erről szólnak a munkái is. Önkéntesekkel hegyet épít a pusztaságban, befásítják. A fákat megszámozzák, így mindenkinek van egy fája, ami a későbbiekben is az övé marad, a fa is, a fa felelőssége is. Újtatervezi a piramis építményét, mint minden idők legellenállóbbikát, forgatja, csavarja, űrbe küldi. Időkapszulák-üzenetek a jövőbe-így élünk mi, fizikai szabályok és törvények, amik szerint életünk szerveződik...Vajon túlélik az évszázadokat? Kinek az üzenet? Egy másik civilizációnak, istennek, a jövő emberének, senkinek? Az okos és intelligens ember és pusztuló Földbolygó paradoxona. Ami ellen nem tudsz tenni, fogadd el és lépj tovább, gondolom és megyek fel a második emeletre.
Ez itt egészen más. Kisemberkés grafika, fehér-fekete, majd élénken színes. A téma: szex, fogyasztói társadalom, erőszak, kegyetlenség, drog, AIDS, szeretet, vágy, szexualitás, szerelem, az élet a maga vonatkozásaiban. A nyíltan homoszexuális Keith Haring 31 évesen halt meg, az AIDS szövődményeiben, 29 éves volt, amikor diagnosztizálták betegségét. Műveiből árad a szenvedély, az energia és a szeretet. Vörös színnel hangsúlyozza a felfokozott vágyat, az erotikát, a heves érzelmeket, amelyekre úgy tekintett, mint az emberek közti legfontosabb viszonyra: az egyesülés és a harmónia lehetőségére. Az üzenet érthető, világos, tiszta és hiteles. Halálraítélt ember, halálának biztos tudatában, életének megmaradt részében nem hazudik. Jó volt eljönni ide.
Este Zalánnal mozizok. Francia rendőrfilmet nézünk meg. Erőszak, kegyetlenség, korrumpált társadalom, alkoholba fojtott fájdalom, csalódás, kiégés, értékrendpusztulás. Ez a film, francia tónusban. Utána jól esik a Campari és Zalán egészséges humora - nagyokat nevetünk, jól esik.
Sétálok a Várban, emlékek, szépek és kellemesek. Elmosolyodom, olyanná lettem, aki visszatér és emlékezik. A Labirintusban vannak a Boti kiállított fotói, megnézem, ma lesz a kiállítások napja. Van ami tetszik és van, ami nem. Új anyagot készít, állandó időhiányban. A Shakespeare-i rendszer a rendszertelenségben - ez Boti. Kíváncsi vagyok a készülőben levő új anyagra.
A Művészetek Palotája felé veszem utam. Itt mindig el tudtam tölteni fél napot (emlékek :) ).
Az alsó szinten Agnes Denes kiállítása. Agnes Denes New York-ban élő, korai gyerekkorban szüleivel emigrált, magyar származású művész. Van tárlatvezetőm is, fiatal, kellemes modorú. A lényegre összpontosítva mutatja be a művésznő alkotásait. Agnes Denes Manifesztuma így szól: "Paradoxonnal dolgozni, megragadni a megragadhatatlant, megjeleníteni a láthatatlant, közölni a közölhetetlent, nem fogadni el a társadalmi korlátokat, új módon látni, megérteni az emberi lét végességét, és mégis igyekezni szépséget és provokatív dolgokat alkotni, látni a valóságot és mégis tudni álmodni..." és erről szólnak a munkái is. Önkéntesekkel hegyet épít a pusztaságban, befásítják. A fákat megszámozzák, így mindenkinek van egy fája, ami a későbbiekben is az övé marad, a fa is, a fa felelőssége is. Újtatervezi a piramis építményét, mint minden idők legellenállóbbikát, forgatja, csavarja, űrbe küldi. Időkapszulák-üzenetek a jövőbe-így élünk mi, fizikai szabályok és törvények, amik szerint életünk szerveződik...Vajon túlélik az évszázadokat? Kinek az üzenet? Egy másik civilizációnak, istennek, a jövő emberének, senkinek? Az okos és intelligens ember és pusztuló Földbolygó paradoxona. Ami ellen nem tudsz tenni, fogadd el és lépj tovább, gondolom és megyek fel a második emeletre.
Ez itt egészen más. Kisemberkés grafika, fehér-fekete, majd élénken színes. A téma: szex, fogyasztói társadalom, erőszak, kegyetlenség, drog, AIDS, szeretet, vágy, szexualitás, szerelem, az élet a maga vonatkozásaiban. A nyíltan homoszexuális Keith Haring 31 évesen halt meg, az AIDS szövődményeiben, 29 éves volt, amikor diagnosztizálták betegségét. Műveiből árad a szenvedély, az energia és a szeretet. Vörös színnel hangsúlyozza a felfokozott vágyat, az erotikát, a heves érzelmeket, amelyekre úgy tekintett, mint az emberek közti legfontosabb viszonyra: az egyesülés és a harmónia lehetőségére. Az üzenet érthető, világos, tiszta és hiteles. Halálraítélt ember, halálának biztos tudatában, életének megmaradt részében nem hazudik. Jó volt eljönni ide.
Este Zalánnal mozizok. Francia rendőrfilmet nézünk meg. Erőszak, kegyetlenség, korrumpált társadalom, alkoholba fojtott fájdalom, csalódás, kiégés, értékrendpusztulás. Ez a film, francia tónusban. Utána jól esik a Campari és Zalán egészséges humora - nagyokat nevetünk, jól esik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése