szabi

Itt vagyok és jól vagyok. Az első nap a fiatalabb fiamé....fura, eddig ő volt a kisebbik. Már nem kicsi és nem kisebbik. Ő a fiatalabbik. Alig néhány hete van Budapesten, jól van. Jelenlétem előhivja belőle az elégedetlenkedést - állapot - mint otthon - beidegződött...Nem, ezt nem csináljuk, nem megyek bele, rövidre zárom. Persze, a kollégium, az nem az a szabadság, amihez szoktál otthon, mondom, de felcserélted egy másikkal, a kitágult tered és lehetőségeid szabadságával. Érted? Valamit valamiért, ez már csak így működik. Ahol van fény, ott van sötét is-különben nem éreznéd a fényt, mondom. Érted? Érti. Ismét mosolyog, rendben vannak a dolgok. Tanul és dolgozik...tervei vannak. Álmai. Rendben van.
Idő kell. Tudom. Mindenhez idő kell, a stabilitáshoz is. Érzékeny, sebezhető ember stabilitása. Jó téma. Támasszal vagy anélkül? Majd meglátjuk-idő kell.
A másik fiamnál lakom, ő az idősebbik. Lakása kicsi, neki elég. Hét évvel idősebb és tapasztaltabb. Sok idő, ha minden pillanatát éled. Ő élte. És éli. Konferencia, majd kiállítás, állandó nyüzsgés és alvás permutációja. Vele már túl vagyunk a sirámokon. Nem is voltak, mondja. De voltak. Rövidre zártuk azokat is, ezért nem emlékszik.
Nincs állandó netje, ezért egy mozi kávézójában ülök, itt írok. A mellettem levő asztalnál angolul folyik a társalgás. Született angol, nem az akcentusa szerint, hanem mert mindenkit túlharsog. Tele szájjal, öblösen magyarázza, hogy hazájában bizony rengeteget költ a kormány arra, hogy ellenőrizze az egyetemek színvonalát.....nem úgy, mint itt. Nnnna, bizony. Tele szájból, öblösen.