2008. október 20., hétfő

üzenetet kaptam

Ez talált, mármint a mai üzenet. Kérdések. Valamikor én is feltettem magamnak. Aztán megválaszoltam és léptem tovább. Később már fel sem tettem. Most visszaköszönnek ugyanazok a kérdések.
Mit tennél, ha minden egyes alkalommal, amikor szerelmes leszel valakibe, el kellene tőle búcsúznod?-így az első kérdés.
Mit tennék? Elbúcsúznék. Búcsúzom, búcsúztam. Többször is. Oka volt a búcsúnak, mindig. Jobb elbúcsúzni, gondoltam és gondolom, mint kiégni vagy egyedül maradni benne, vagy esetleg fájdalmat okozni vele valahol valakinek. Búcsúztam már többször is, és maradtam pillanatokkal, amiket kár lett volna meg nem élni. Szegényebb lennék sokkal.
Mondják, hogy a szerelem hormonok játéka. Talán. Nem tudom. Vagy talán az auráké? :-) Lényegét veszti a definíció. Állapot-rendkívüli, szép, tartalmas. Játék-kreatív, fantáziadús, őszintén önfeledt.
Mit tennél, ha minden egyes alkalommal, amikor valakivel együtt szeretnél lenni, ő nem lenne ott?
Látod, előfordul ez is. Egyre gyakrabban. Azt teszem, amit te most:-)...írok neki. Vagy nem teszek semmit. Mert nincs itt. Mert nem tud itt lenni. Mert ezernyi oka lehet a hiányának. Van, amit el kell tudni fogadni...és bánni űrökkel, hiányokkal, fájdalmakkal, időnként elég nehéz. Megtanultam? Dehogy :-). Tanulom, folyamatosan. Mindig másként.
Mit tennél, ha a legjobb barátod úgy halt volna meg, hogy nem tudtad volna elmondani neki, mit éreztél iránta?
Igen, így halt meg a legjobb és leghűségesebb barátom. Nem tudtam elbúcsúzni és nem tudtam elmondani, hogy mit érzek iránta. Biztos vagyok abban, hogy tudta. Tudom, hogy tudta. Mert a legjobb barátom volt.

Nincsenek megjegyzések: