Nyomott az elmém-a no-spa vagy a nexium miatt, talán. Ezeket azért szedem, mert fáj a gyomrom és nem szeretem a fájdalmat, tehát, hogy ne fájjon. Ha rendszeresen ennék és nem innék sok kávét, talán nem fájna a gyomrom és nem szednék no-spát és nexiumot. De nem eszem rendszeresen és sok kávét iszom. Igen, változtatni kellene.
Sepsire megyünk, a barátnémat is viszem.
Kedves barátném, azt mondod, hogy amikor a kapcsold le a villanyt és csavard a fogkrémes tubus tetejére a kupakot fontossá válik, akkor fuccs az életnek párosban. Igen, és amikor este fontosabbá válik a híradó, mint az ágy, teszem hozzá. Romantikus vagy, mondod, mert szereted a gyertyafényt, az illatokat, a lila napfelkeltét. Látod, ebben nem értek egyet veled. Mert a gyertya lángja, az illatok, a lila napfelkelte, a színek és mozdulatok jelentik az élet lényegét - romantika?, az valami egyéb, gondolom. Megérkezünk. Jövő hétig már nem találkozunk, akkor én elutazom. Szombaton induljak, mondja, hétköznap nagy a kamionforgalom és az út hosszú. Nem, pénteken kell mennem, mondom, de talán az Olt-völgye csendesebb. Vasárnap majd megnézem a térképet.
Viszem a jelentést, a havit. Jelentem a munkánkat. Statisztika lesz belőle. A hivatal alkalmazottja alkalmazza széles mosolyát, hellyel kínál. Értem, egyéb dolga is akad, mint regisztrálni a jelentésem. Nem ülök le, mondom, visszamosolygok. Egyéb dolgom is akad. Állok és nézem. Regisztrál - szeme a monitoron, majd rajtam:-ugyanannál a betegnél négyszer is volt öt nap alatt?-kérdi, hangjában"nocsak-megfogtalak"hangsúly. Voltam, mondom. Öt nap alatt négyszer-az ötödik napra meghalt. Nem érti. Meghalt, mondom, nem mert öt nap alatt négyszer voltam nála, hanem, mert nagyon beteg volt, gyógyíthatatlan. Akkor miért ment, doktornő?-kérdi. A négy napért, mondom. Többet nem szól hozzám.
A következő stáció előtt elmegyek zoknit venni. Fehéret, pamutból. Kérem. A hölgy rám néz, előtte Jolidon katalógus. Hordaná a képen látható strandruhát?, kérdi. Nem, mondom, nem hordanám. Elgondolkozik, én várom a zoknit. -Akkor mit hordana? és felém tolja a katalógust. A rendelés elkészül, zokni nincs, elfogyott.
Átmegyek a védőoltásért. Van. Remek. De nem kapok. Nem értem. Mert a minisztérium még nem intette be az akciót-most vonja vissza az előzőt. Értem. Itt legalább hamar végzek.
Bevásárolom a nyomtatványokat, a zsákmánnyal indulok haza. Az idő szép, a forgalom tényleg nagy. Még belépek a fogorvoshoz, azt mondja, hogy a fogam kezelhetetlen, mert gyökértályog van rajta. Próbálja meg mégis, kérem. Nem lehet, ki kell húzni, így jobb lesz, meglátom. Itt is hamar végzek. Fáj a gyomrom, talán ki kellene venni ezt is. És akkor nem lenne nyomott az elmém a no-spától és nexiumtól.
Sepsire megyünk, a barátnémat is viszem.
Kedves barátném, azt mondod, hogy amikor a kapcsold le a villanyt és csavard a fogkrémes tubus tetejére a kupakot fontossá válik, akkor fuccs az életnek párosban. Igen, és amikor este fontosabbá válik a híradó, mint az ágy, teszem hozzá. Romantikus vagy, mondod, mert szereted a gyertyafényt, az illatokat, a lila napfelkeltét. Látod, ebben nem értek egyet veled. Mert a gyertya lángja, az illatok, a lila napfelkelte, a színek és mozdulatok jelentik az élet lényegét - romantika?, az valami egyéb, gondolom. Megérkezünk. Jövő hétig már nem találkozunk, akkor én elutazom. Szombaton induljak, mondja, hétköznap nagy a kamionforgalom és az út hosszú. Nem, pénteken kell mennem, mondom, de talán az Olt-völgye csendesebb. Vasárnap majd megnézem a térképet.
Viszem a jelentést, a havit. Jelentem a munkánkat. Statisztika lesz belőle. A hivatal alkalmazottja alkalmazza széles mosolyát, hellyel kínál. Értem, egyéb dolga is akad, mint regisztrálni a jelentésem. Nem ülök le, mondom, visszamosolygok. Egyéb dolgom is akad. Állok és nézem. Regisztrál - szeme a monitoron, majd rajtam:-ugyanannál a betegnél négyszer is volt öt nap alatt?-kérdi, hangjában"nocsak-megfogtalak"hangsúly. Voltam, mondom. Öt nap alatt négyszer-az ötödik napra meghalt. Nem érti. Meghalt, mondom, nem mert öt nap alatt négyszer voltam nála, hanem, mert nagyon beteg volt, gyógyíthatatlan. Akkor miért ment, doktornő?-kérdi. A négy napért, mondom. Többet nem szól hozzám.
A következő stáció előtt elmegyek zoknit venni. Fehéret, pamutból. Kérem. A hölgy rám néz, előtte Jolidon katalógus. Hordaná a képen látható strandruhát?, kérdi. Nem, mondom, nem hordanám. Elgondolkozik, én várom a zoknit. -Akkor mit hordana? és felém tolja a katalógust. A rendelés elkészül, zokni nincs, elfogyott.
Átmegyek a védőoltásért. Van. Remek. De nem kapok. Nem értem. Mert a minisztérium még nem intette be az akciót-most vonja vissza az előzőt. Értem. Itt legalább hamar végzek.
Bevásárolom a nyomtatványokat, a zsákmánnyal indulok haza. Az idő szép, a forgalom tényleg nagy. Még belépek a fogorvoshoz, azt mondja, hogy a fogam kezelhetetlen, mert gyökértályog van rajta. Próbálja meg mégis, kérem. Nem lehet, ki kell húzni, így jobb lesz, meglátom. Itt is hamar végzek. Fáj a gyomrom, talán ki kellene venni ezt is. És akkor nem lenne nyomott az elmém a no-spától és nexiumtól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése