szabadság

Szabadság-rég várt. Más, mint a többi. Budapestre megyek. Egyedül. Pihenni, lazítani. Találkozni a fiúkkal. Megnézni hol és hogy élnek, laknak. Egyedül megyek, mondhatni menekülök kaotikussá vált életemből. Ilyen a készülődés is, kapkodó...összekapok egy utazótáskányi cuccot, kávé és indulás. Soha nem vezettem háromszáz kilométernél többet, ez most több lesz. Kihívás-így indulok el.
Az út kellemes, meleg van és csend. Gyorsan telik az idő és Kolozsvárnál már tökéletesen érzem magam. Annak a szabadságnak az érzése, amire most szükségem van éppen. Megállok pihenni egy útmenti parkolóban. Beszélgetünk egy rövidet az itt dolgozó prostituálttal, szép idő van, mindkettőnknek kedvező, aztán indulok tovább. Innen Váradig kell ügyelnem a sebességgel a radarok miatt-figyelmeztettek a barátaim. Nem nehéz, mert útjavítás van, torlódó forgalom, lehet tovább meditálni :)
Debrecenben elkeveredek, nem találom az autópályát. Hétvégi útlezárások, félórás dugók-viszont megnyugszom:nem gond a nagyvárosi forgalom, megy ez nekem, nincs ok pánikra, képes vagyok rá. Végre az autópályán- sötétedik. Már rég nem vagyok sebességmániás, most viszont kíváncsi vagyok, mennyit bír meg az autóm. A száznegyvenet bírja, a többet meg sem próbálom, én nem bírom; ez a pályás határom :)

Megérkezem. Jól esik a vacsora és utána a bor. Még jó sokáig beszélgetünk-rég éreztem ilyen jól magam.