Arra születtünk, föld sebeit begyógyítsuk, nem baj hogyha fáj....emlékszel?
Arra születtünk, napsugárba kapaszkodjunk életünkön át...emlékszel?
Arra születtünk, mindig menjünk, meg ne álljunk, induljunk tovább...emlékszel?
Arra születtünk, tiszta szívvel szerethessünk, boldogok legyünk...emlékszel?
Arra születtünk, mégse dobjuk el hitünket, hogyha szenvedünk..emlékszel?
Generációnk himnusza és mind hittünk benne hajdanán. Lényegtelen, hogy mennyi idő telt el azóta, mert az idő nagyon relatív. Van akinek pörög, van akinek vánszorog, van akinek megújul és van akinek eltelik.
Fordulj felém, ha megérted, mit mondok neked: játszunk még tovább. Összerakom, szétszedem, dúdolom, dallama kísér mindenhol. Hittem? Hitted? Nyitott szemmel álmodok, de nem vagyok magam...álomcsapda, elkapja a rossz álmokat, beengedi a jókat. Merek, mersz még álmodni? napsugár útján elindulni? hinni a megtalált csók ízében? Holnapodnak minden kulcsa két kezedben van...látod? felkapod fejed....hiszed még? Vagy rezignáltan félreállsz, megbékélt életedből száműzöd a dallamokat: rég volt. Igaz volt. Elmúlt. Gondolod? Hányunknak sikerült? Többünknek is. Neked is. Nekem is. Elkezdem dúdolni, te folytatod, aztán ő is . Aztán lépünk tovább, mindenki a maga útján. Gyermeteg? Naiv? Idejét múlt? Ne mondd! Akkor miért dúdolod? Felnőtté váltál, értékeid, álmaid...mi lett velük? Elnyelte, felfalta komoly - komor világod? Akkor hogy adod tovább a hitet a hitben? Felnőtté vált álmaid megtartottad? Elengedted? elrejtetted? Lásd be, benned élnek. Lásd be, érted, amit mondok. Én is értelek.
Arra születtünk, napsugárba kapaszkodjunk életünkön át...emlékszel?
Arra születtünk, mindig menjünk, meg ne álljunk, induljunk tovább...emlékszel?
Arra születtünk, tiszta szívvel szerethessünk, boldogok legyünk...emlékszel?
Arra születtünk, mégse dobjuk el hitünket, hogyha szenvedünk..emlékszel?
Generációnk himnusza és mind hittünk benne hajdanán. Lényegtelen, hogy mennyi idő telt el azóta, mert az idő nagyon relatív. Van akinek pörög, van akinek vánszorog, van akinek megújul és van akinek eltelik.
Fordulj felém, ha megérted, mit mondok neked: játszunk még tovább. Összerakom, szétszedem, dúdolom, dallama kísér mindenhol. Hittem? Hitted? Nyitott szemmel álmodok, de nem vagyok magam...álomcsapda, elkapja a rossz álmokat, beengedi a jókat. Merek, mersz még álmodni? napsugár útján elindulni? hinni a megtalált csók ízében? Holnapodnak minden kulcsa két kezedben van...látod? felkapod fejed....hiszed még? Vagy rezignáltan félreállsz, megbékélt életedből száműzöd a dallamokat: rég volt. Igaz volt. Elmúlt. Gondolod? Hányunknak sikerült? Többünknek is. Neked is. Nekem is. Elkezdem dúdolni, te folytatod, aztán ő is . Aztán lépünk tovább, mindenki a maga útján. Gyermeteg? Naiv? Idejét múlt? Ne mondd! Akkor miért dúdolod? Felnőtté váltál, értékeid, álmaid...mi lett velük? Elnyelte, felfalta komoly - komor világod? Akkor hogy adod tovább a hitet a hitben? Felnőtté vált álmaid megtartottad? Elengedted? elrejtetted? Lásd be, benned élnek. Lásd be, érted, amit mondok. Én is értelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése