Szombat van, nem akarok itthon maradni. Fogászati tortúráim emléke frissen él bennem, kivinném szélesebb környezetbe, hadd oszoljék a végtelen térben.
Fekszem a napon, jó lenne valami szépre gondolni, magamba szippantani a meleget, elnyelni, megtelni vele. Nem megy. Dühös vagyok. Arra a dokira vagyok dühös, aki néhány évvel ezelőtt kezelte a fogam. Valamilyen furcsa asszociáció folytán eszembe villan, hogy hasonló dühöt éreztem még egykoron. Akkor hipnózist tanultam. Pontosabban ez volt a szándékom, de gyorsan lemondtam róla. Mindjárt az első bemutató után. Oktatónk mélyen önmagunkba vitt le, egyre lennebb. Szuggerálta a mélységet. A félmélységnél tarthattam, amikor iszonyatos félelmet és szorongást éreztem. Szerettem volna kilépni rögtön és azonnal. Nem tettem. Kíváncsi voltam, hogy meddig lehet ezt fokozni. Megtudtam. A pánikig. Ha hipnotikus állapotba nem kerültem, szorongani megtanultam. Az effajta tanulmányokból is elég volt, ilyent senkivel el nem művelek, döntöttem el rögvest.
Azóta többször is kérdésként villan fel bennem: mi lehetett a gond? A választ nem tudom, csak sejtem. A mélyen le, ez volt a gond. Süllyedés valahova a mélységbe, ahol sötét van. Tudatos lényem tiltakozása az efféle módosítása ellen. Hinnem kellett volna neki.
A tudat és tudattalan egyensúlyából ered lényünk harmóniája. Így van vajon? A harmónia hipnózisa. Igen, ezt megtanulnám, hogy taníthassam.
Ezután tudatos bizalommal megyek fogászatra. A bizalom egymagában nem elég. Kell az éberség - akárcsak a tanulásban.
Fekszem a napon, jó lenne valami szépre gondolni, magamba szippantani a meleget, elnyelni, megtelni vele. Nem megy. Dühös vagyok. Arra a dokira vagyok dühös, aki néhány évvel ezelőtt kezelte a fogam. Valamilyen furcsa asszociáció folytán eszembe villan, hogy hasonló dühöt éreztem még egykoron. Akkor hipnózist tanultam. Pontosabban ez volt a szándékom, de gyorsan lemondtam róla. Mindjárt az első bemutató után. Oktatónk mélyen önmagunkba vitt le, egyre lennebb. Szuggerálta a mélységet. A félmélységnél tarthattam, amikor iszonyatos félelmet és szorongást éreztem. Szerettem volna kilépni rögtön és azonnal. Nem tettem. Kíváncsi voltam, hogy meddig lehet ezt fokozni. Megtudtam. A pánikig. Ha hipnotikus állapotba nem kerültem, szorongani megtanultam. Az effajta tanulmányokból is elég volt, ilyent senkivel el nem művelek, döntöttem el rögvest.
Azóta többször is kérdésként villan fel bennem: mi lehetett a gond? A választ nem tudom, csak sejtem. A mélyen le, ez volt a gond. Süllyedés valahova a mélységbe, ahol sötét van. Tudatos lényem tiltakozása az efféle módosítása ellen. Hinnem kellett volna neki.
A tudat és tudattalan egyensúlyából ered lényünk harmóniája. Így van vajon? A harmónia hipnózisa. Igen, ezt megtanulnám, hogy taníthassam.
Ezután tudatos bizalommal megyek fogászatra. A bizalom egymagában nem elég. Kell az éberség - akárcsak a tanulásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése