Kedd délután, szabad vagyok. Azaz volna néhány dolgom, de a tunyulás mellett döntök forralt borral fűszerezve. Aztán jöhet az internetes kutakodás, keresgélés : valamit talán mégis tudnom kellene az Útról, amire vasárnap hajnalban indulok.
Kissé ijesztő válik, valósággá válnak a távolságok, és kiderül az is, hogy a legtöbb szállás májusban nyit....én meg márciusban megyek. Néhány éjszaka sorsa is kérdéses még.....és csak remélni tudom, hogy Barcelonának csak egy reptere van.
Olyan ez az Út, mint az életem: fejjel a falnak, a túlélem mottójával. Behunyom a szemem, és jöjjön aminek jönnie kell.....a hittel, hogy az jön, aminek jönnie kell.
A hetem tele van, nincs már időm további keresgélésre, adatgyűjtésre. Szerdán dolgozom, a délelőtt - délután között pedig barátnőmmel ebédelek. Csütörtök a munkáé, délután pedig új frizurát kapok. Pénteken a rendelőben vagyok, rendben hagyom, hogy rendben kapjam. Ebédelni édesanyámhoz megyek, indulás előtt kell a szava, ölelése. Szombaton csomagolok.....még nincs zsákom. A belevaló megvan, barátaim adták össze. Kiegészítem néhány személyes holmival és kész.
Ami ijesztő volt, az lassan átalakul....valami kifejezhetetlen örömmé. Harmincegy nap, szervezetlen, kissé eszement és nagyon szabad. Végre! És lesz, aminek lennie kell. Az Út, ami az életem: lett, aminek lennie kellett. Távol attól, amit terveztem, akartam. Magamban pedig viszem a kincsem.
Kissé ijesztő válik, valósággá válnak a távolságok, és kiderül az is, hogy a legtöbb szállás májusban nyit....én meg márciusban megyek. Néhány éjszaka sorsa is kérdéses még.....és csak remélni tudom, hogy Barcelonának csak egy reptere van.
Olyan ez az Út, mint az életem: fejjel a falnak, a túlélem mottójával. Behunyom a szemem, és jöjjön aminek jönnie kell.....a hittel, hogy az jön, aminek jönnie kell.
A hetem tele van, nincs már időm további keresgélésre, adatgyűjtésre. Szerdán dolgozom, a délelőtt - délután között pedig barátnőmmel ebédelek. Csütörtök a munkáé, délután pedig új frizurát kapok. Pénteken a rendelőben vagyok, rendben hagyom, hogy rendben kapjam. Ebédelni édesanyámhoz megyek, indulás előtt kell a szava, ölelése. Szombaton csomagolok.....még nincs zsákom. A belevaló megvan, barátaim adták össze. Kiegészítem néhány személyes holmival és kész.
Ami ijesztő volt, az lassan átalakul....valami kifejezhetetlen örömmé. Harmincegy nap, szervezetlen, kissé eszement és nagyon szabad. Végre! És lesz, aminek lennie kell. Az Út, ami az életem: lett, aminek lennie kellett. Távol attól, amit terveztem, akartam. Magamban pedig viszem a kincsem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése