Juergen azt mondta, hogy nem az öklömnyi terméskövek miatt fáj a lábam, hanem az Út jelez: ez nem versenyfutás, hanem séta. Azóta sétálok. Lábam javuló fájdalma helyesel. Az agyam is sétál, rácsodálkozik dolgokra, mint soha nem látottakra. Próbálom magamévá tenni a ritmust, ellent nem mondani a lábam diktálta iramnak. Mint lassított kockái egy filmnek. Fura egy állapot.
Agyam is lassan mozdul, és valami, ott belül, eddig nem ismert nyugalmat kínál.
A tükörbe nézek, nézem önmagam, és önmagam visszatekint rám. Valami megváltozott, visszavonhatatlanul. Nyargalászásaim, csapongó gondolataim átminősültek, idegen formát nyertek. Indulataim, türelmetlenségeim lecsiszolódtak és higgadt bölcsességgel kezelem a dolgokat. Fura egy állapot. Szokatlan. És, bár idegen, jól érzem magam benne.
Ha nem lett volna a néhány kilométernyi, öklömnyi terméskő, akkor nem fájna a lábam és tovább nyargalásznám az életet, kemény lendülettel, acélosan, vakmerően és kihívóan. És akkor nem csodálkoznék rá dolgokra, mint soha nem látottakra. Talán ideje volt útra kelni és elkezdeni sétálni.
Agyam is lassan mozdul, és valami, ott belül, eddig nem ismert nyugalmat kínál.
A tükörbe nézek, nézem önmagam, és önmagam visszatekint rám. Valami megváltozott, visszavonhatatlanul. Nyargalászásaim, csapongó gondolataim átminősültek, idegen formát nyertek. Indulataim, türelmetlenségeim lecsiszolódtak és higgadt bölcsességgel kezelem a dolgokat. Fura egy állapot. Szokatlan. És, bár idegen, jól érzem magam benne.
Ha nem lett volna a néhány kilométernyi, öklömnyi terméskő, akkor nem fájna a lábam és tovább nyargalásznám az életet, kemény lendülettel, acélosan, vakmerően és kihívóan. És akkor nem csodálkoznék rá dolgokra, mint soha nem látottakra. Talán ideje volt útra kelni és elkezdeni sétálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése