Erkélytakarítás - rég tervezem. Évek óta kidobozoltunk dolgokat, jó lenne átnézni. Könyvek... 5-6 doboznyi.
Lovecraft - dühös voltam a fiamra, amikor megtaláltam a polcán. Mert beleolvastam én is - azaz pontosabban elolvastam az összes kötetet és iszonyú undor költözött belém... nyákos-hideg-nedves-penésszagú irodalom, mondtam neki. Nem értettem, minthogy most sem értem, mi benne az érték. De most megbocsátok neki és visszaviszem a polcra.
Megbocsátok neki, nem mintha megkedveltem volna... ez nem fog menni... hanem, mert fogalmam nincs miért. Csak úgy. Vissza a polcra - kell a hely az erkélyen. A dolgok egyszerű magyarázata.
De hogy mit csinálok a tudományos irodalommal? Fogalmam sincs. Ezért utáltam elkezdeni ezt a munkát. Mert vannak nehéz pontjai... például ez is. Hát kidobni nem fogom... leviszem egy dobozban és válogasson mindenki kedvére... ez viszont annyi, mintha kidobnám. Aki tudományt keres, annak ott a net - aki meg nem, az nem is fogja elvenni. OK - könyvtárnak adom... a kidobás egy nemesebb formája.
Hétvége van... fáradt voltam, pihenni vágytam. Megvolt... ez itt egy kisváros, szokványos, ahol soha nem történik semmi. Tényleg. Évek óta semmi... Ha szereted a semmittevést,gyere ide... itt megállt az idő. Aminek persze, mint mindennek, van jó és rossz oldala.
Hétvégén leginkább magammal foglalkozom... hétközben másokkal. Ilyen a foglalkozásom. Orvos vagyok. Emberekkel foglalkozni - ez valami genetikailag kódolt vágy bennem. Lehettem volna tanár is - de írtóztam a tanrendi kötöttségektől. Vagy akár pap - pontosabban az nem, csak ha visszautaztam volna az időben... Na, szóval azt gondoltam, hogy a gyógyítás, az attól jó, hogy kell hozzá empátia, emberismeret, tudás, kreativitás, intelligencia. Ez eddig rendben... így is volt, tényleg. De egyre inkább átalakul. Tényleg. Lehet, hogy ezért került vissza a polcra Lovecraft?
Lovecraft - dühös voltam a fiamra, amikor megtaláltam a polcán. Mert beleolvastam én is - azaz pontosabban elolvastam az összes kötetet és iszonyú undor költözött belém... nyákos-hideg-nedves-penésszagú irodalom, mondtam neki. Nem értettem, minthogy most sem értem, mi benne az érték. De most megbocsátok neki és visszaviszem a polcra.
Megbocsátok neki, nem mintha megkedveltem volna... ez nem fog menni... hanem, mert fogalmam nincs miért. Csak úgy. Vissza a polcra - kell a hely az erkélyen. A dolgok egyszerű magyarázata.
De hogy mit csinálok a tudományos irodalommal? Fogalmam sincs. Ezért utáltam elkezdeni ezt a munkát. Mert vannak nehéz pontjai... például ez is. Hát kidobni nem fogom... leviszem egy dobozban és válogasson mindenki kedvére... ez viszont annyi, mintha kidobnám. Aki tudományt keres, annak ott a net - aki meg nem, az nem is fogja elvenni. OK - könyvtárnak adom... a kidobás egy nemesebb formája.
Hétvége van... fáradt voltam, pihenni vágytam. Megvolt... ez itt egy kisváros, szokványos, ahol soha nem történik semmi. Tényleg. Évek óta semmi... Ha szereted a semmittevést,gyere ide... itt megállt az idő. Aminek persze, mint mindennek, van jó és rossz oldala.
Hétvégén leginkább magammal foglalkozom... hétközben másokkal. Ilyen a foglalkozásom. Orvos vagyok. Emberekkel foglalkozni - ez valami genetikailag kódolt vágy bennem. Lehettem volna tanár is - de írtóztam a tanrendi kötöttségektől. Vagy akár pap - pontosabban az nem, csak ha visszautaztam volna az időben... Na, szóval azt gondoltam, hogy a gyógyítás, az attól jó, hogy kell hozzá empátia, emberismeret, tudás, kreativitás, intelligencia. Ez eddig rendben... így is volt, tényleg. De egyre inkább átalakul. Tényleg. Lehet, hogy ezért került vissza a polcra Lovecraft?
1 megjegyzés:
Hmm, emberekkel foglalkozni a'la Lovecraft? Nem lesz ennek jó vége, már érzem is a pincéből felszivárgó illatokat! :)
Megjegyzés küldése