Erzsébet

Erzsébet.Ő a daganatos betegem. Nem tudni, milyen daganata van. Egy nagy szétburjánzott massza, ami összeszorítja a hörgőjét, a nyaki ereit és fojtogatja. Három hónapja zihál. Kórházból ki, kórházba be. Aztán haza. Meghalni. Ő úgy tudta várni kell a műtétre.

Tegnap voltam nála. Ma ismét hív. Hangja sürgető.- Mi baj? kérdem. -Tessék feljönni! szól a válasz. Megyek. Baj van.

Fekszik az ágyban. Mindene fáj.

-Meghalok-kérdi?(Szerettem volna, ha ehhez a kérdéshez nem jutunk el. Hétfőn kellene Bukarestbe mennie diagnózis-tisztázásra. Három hónap zihálása után. Medicina-huszonegyedik század.)

- Nem tudom.(Mi történt? miért a kérdés?)

-Félek-mondja.(Ez baj-a félelem pusztító erő. Mi a fene történhetett? Tegnap még Bukarestben gondolkodtunk.)-Miért van ez?-kérdi- mert cigarettáztam és ittam? azért?

-Nem, nem azért. De nem tudom, hogy miért. Nem tudom.(Nem, nem fogok hazudni. Igen, valószínű, hogy meg fog halni. Valami daganattól. De nem a cigarettától és az évekkel ezelőtti italozástól. Bűntudat-ziháló bűntudat...minek? ....És miért és kinek fontos, hogy megtudja, milyen daganat ez? Halálos-minden valószínűség szerint. Akkor miért nem mondom ezt ki ? , mert nem akarom, hogy feladja? mit? a zihálást? miért nem tudom kimondani, hogy nincs túl sok remény?)

-Tessék beadni a morfiumot!-mondja.-Mit?-kérdem.(Összeáll a kép. Amikor hazajött az onkológiáról, felírtak neki három fiola morfiumot-egy napra valót.Azért ennyit, mert már csak órái vannak hátra, mondták a hozzátartozóknak. Ő úgy tudta, hogy fel kell erősödnie a műtéthez. A morfiumot nem adtuk be. Elrejtették előle, mert a morfium a halált idézi meg. És ő most megtalálta. Ezért hívott. )

-Nem adom be-mondom-most nincs rá szükség.(Feszít a tehetetlenség. A sok nem tudom. A megválaszolatlan kérdések. A titkos daganat, amiről csak annyit tudni, hogy nincs vele, amit kezdeni.)

-Meghalok?-kérdi.

-A jövő héten kiderül, válaszolom. És ígérem, akkor majd megmondom. Rendben? És ha kérhetem, addig ne adja fel! (Mit? a ziháló életét? a reményt?) És holnaptól még kevesebb gyógyszert kap-rendben? Bólint, hogy igen. Ezt még megteszi, megegyeztünk.

Szorítok neki. Nem tudom miért. Nincs válasz, nincs logika, sem tudomány, sem értelem benne. Nem tudom, nem tudom és nem tudom. Nem tudom, mit kellene tennem vagy mit kellene tennie, ha nem egyértelmű a halál? Egyikünk sem tudja. Úgy érzem elnapoltuk a választ-várunk egy diagnózist hittelenül, a meggyógyulás hite nélkül. Akkor hát minek?

Három fiola rosszul elrejtett, nyavalyás morfium-sors?, véletlen?