Amszterdam-hárman repülünk, a fiúk és én. Ajándékút Pétertől, születésnapomra. Ő nem jön. A repülés, a fiukkal töltött napok az ajándék. Szép.
Van Gogh múzeum. Háromszor megkerülöm, míg megtalálom a bejáratot. Órákat töltök benne, lenyűgöz. Van Gogh fiatalon halt meg. Nem volt boldog talán egy pillanatig sem. A maradandó művek valahogy mindig a szenvedésből és fájdalomból születnek - mindenképp érzelmekből. A normálistól eltérő, felfokozott érzelmekből. Ha egyáltalán definiálni tudnánk a normalitást. Tudjuk? Nem tudjuk. A definíció nem kielégítő. Maradjunk a felfokozott érzelmeknél inkább.
A vörös lámpás negyed már mindannyiunkat érdekel. Napi nyolc órás munka a lányoknak, váltásban. A bejáratánál templom. Itt a pokolfóbiás tengerészek meggyónhatták, amit előtte tették, a gyónásért is fizettek. Miután kibámészkodtuk magunkat, beültünk egy coffee shopba-laza, jó hely, füst, nem zavaró, halk zene, padlópárnák, otthonos hangulat. Miután délelőtt kiveséztük a könnyű és kemény drog fogalmát és elég fáradt vagyok a tunyuláshoz, teát iszom. Rábízom magam a fiúkra, csak remélem, hogy nem nem lesz semmi bódító-frissitő-izgató tudatmodosító az italomban. Jól érzem magam - mint mindenki körülöttem. Van ilyen..
Ha már itt vagyunk, jöhet a szexmúzeum, igazi kultúrtörténeti hely! Általános műveltségünk újabb hiányzó foltja.
Boti elcipel a modern művészetek múzeumába. Igazából érdekel annyira, mint a Van Gogh Múzeum. Ad is annyit. Jó ideig nem térek magamhoz a döbbenettől, iszonyattól, félelemtől. Ez lenne a művészet esztétikuma? Boti türelmesen magyarázza, hogy igen, ez is a művészet esztétikuma, majd rákérdez, hogy melyik világban élek én. Érzem, hogy igaza van. Ideges és nyugtalan vagyok, elsírom magam. Igen, Van Gogh kinyiszált a saját füléből, ez itt meg a modern kor demenciája. Megkérem őket, hagyjanak magamra egy órányira, hadd térjek magamhoz.
Ezután már öröm a Heineken múzeum - végre valami igazi élvezet! Itt is bódulunk, remek a hangulat. Annyira, hogy még fotót is küldünk haza!
Visszatérve Budapestre, megköszönöm az ajándékot, meghívom a fiukat egy transzvesztita éjszakába. Nem mindennapi show. Színes a világ. Jól érzem magam itt is.
Szép ajándék volt-éltem.
Van Gogh múzeum. Háromszor megkerülöm, míg megtalálom a bejáratot. Órákat töltök benne, lenyűgöz. Van Gogh fiatalon halt meg. Nem volt boldog talán egy pillanatig sem. A maradandó művek valahogy mindig a szenvedésből és fájdalomból születnek - mindenképp érzelmekből. A normálistól eltérő, felfokozott érzelmekből. Ha egyáltalán definiálni tudnánk a normalitást. Tudjuk? Nem tudjuk. A definíció nem kielégítő. Maradjunk a felfokozott érzelmeknél inkább.
A vörös lámpás negyed már mindannyiunkat érdekel. Napi nyolc órás munka a lányoknak, váltásban. A bejáratánál templom. Itt a pokolfóbiás tengerészek meggyónhatták, amit előtte tették, a gyónásért is fizettek. Miután kibámészkodtuk magunkat, beültünk egy coffee shopba-laza, jó hely, füst, nem zavaró, halk zene, padlópárnák, otthonos hangulat. Miután délelőtt kiveséztük a könnyű és kemény drog fogalmát és elég fáradt vagyok a tunyuláshoz, teát iszom. Rábízom magam a fiúkra, csak remélem, hogy nem nem lesz semmi bódító-frissitő-izgató tudatmodosító az italomban. Jól érzem magam - mint mindenki körülöttem. Van ilyen..
Ha már itt vagyunk, jöhet a szexmúzeum, igazi kultúrtörténeti hely! Általános műveltségünk újabb hiányzó foltja.
Boti elcipel a modern művészetek múzeumába. Igazából érdekel annyira, mint a Van Gogh Múzeum. Ad is annyit. Jó ideig nem térek magamhoz a döbbenettől, iszonyattól, félelemtől. Ez lenne a művészet esztétikuma? Boti türelmesen magyarázza, hogy igen, ez is a művészet esztétikuma, majd rákérdez, hogy melyik világban élek én. Érzem, hogy igaza van. Ideges és nyugtalan vagyok, elsírom magam. Igen, Van Gogh kinyiszált a saját füléből, ez itt meg a modern kor demenciája. Megkérem őket, hagyjanak magamra egy órányira, hadd térjek magamhoz.
Ezután már öröm a Heineken múzeum - végre valami igazi élvezet! Itt is bódulunk, remek a hangulat. Annyira, hogy még fotót is küldünk haza!
Visszatérve Budapestre, megköszönöm az ajándékot, meghívom a fiukat egy transzvesztita éjszakába. Nem mindennapi show. Színes a világ. Jól érzem magam itt is.
Szép ajándék volt-éltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése