A tegnap azt mondta valaki, hogy neonomád életmódot él. Érdekes. Egy ideig.
Azt is mondta valaki, hogy kívánja álmaim megvalósulását. Mondtam neki, hogy mindeddig másképp történtek életeim dolgai, mint megvágyott vágyaim. Így most nincsenek is vágyaim. Hogy lesz most a másképp?
Azt is mondta egy másvalaki - a tegnap az intelmek napja volt, úgy tünik - , hogy vigyázzak magamra, mert többen is aggódnak értem. Tudnék jobb ötletet is, gondoltam, miközben nagyon vigyáztam arra, hogy ki ne mondjam, azaz gyakoroltam az önfegyelmet. Ők aggódnak, én élek - stabil szereposztás. Aggódni határozottan kellemetlen érzés. Én nem szeretek aggódni.
Élek, bizony. Lélegzem, ver a szivem, felkelek, lefekszem, elmegyek, visszajövök, döntéseket hozok, kommunikálok, megetetem Anettet és elmondom neki, hogy egy folttal nincs jobb élete, mint nekem és, hogy nem fogok beszélni hozzá, tehát tőlem nem fog tanulni bárgyú kis szavakat, erről jobb, ha lemond. Nem fogok társalogni sem vele, sem a falakkal, bár többen állítják, sőt tudományosan bizonyítják, hogy Anettnek lelke van, a víznek is, a falnak is, a kőnek is, a fának is. Fene sok lélek van a világban. És mindezek hordozzák az információimat. Ha dühös vagyok, akkor a vízmolekulák dühös alakzatokba tömörülnek. Nna.
Szóval, Anett, nem fogok beszélgetni veled, sem a meglelkesedett fallal, vízzel, fával, fűvel. Hordozhatják az információimat, csak rajta, mindenki hordoz információkat. De beszélgetni velük nem fogok - .
Erről jut eszembe, hogy ha mindezt tudományosan bizonyították, akkor az őrültek talán nem is őrültek. Csak másfajta információkat hordoznak, mint a nem-őrültek. El is döntöm gyorsan, hogy félévszázados szülinapomon nagy partit szervezek, meghívósat. Megajándékozom magam azzal, hogy az összes zakkant, pszichés betegnek és őrültnek nyilvánított ismerősömet meghívom. Azokat is, akik csak csendben őrültek..Mert a hangulat, az fontos. A hangulat, a stílus és az illat.
Szóval élek. Mert élni jó - néha. Máskor meg kevésbé jó. Egy indiai közmondás szerint, nézz a fénybe és a hátad mögé kerülnek az árnyak. Megpróbáltam, elég sokat hunyorogtam. És jöttek utánam az árnyak. Amúgy meg nem azért élek, mert élni jó vagy rossz; egyszerüen csak élek. Mert ver a szivem és lélegzem. Ha nem így lenne, nem élnék. Minek elbonyolítani a dolgokat?
Azt is mondta valaki, hogy kívánja álmaim megvalósulását. Mondtam neki, hogy mindeddig másképp történtek életeim dolgai, mint megvágyott vágyaim. Így most nincsenek is vágyaim. Hogy lesz most a másképp?
Azt is mondta egy másvalaki - a tegnap az intelmek napja volt, úgy tünik - , hogy vigyázzak magamra, mert többen is aggódnak értem. Tudnék jobb ötletet is, gondoltam, miközben nagyon vigyáztam arra, hogy ki ne mondjam, azaz gyakoroltam az önfegyelmet. Ők aggódnak, én élek - stabil szereposztás. Aggódni határozottan kellemetlen érzés. Én nem szeretek aggódni.
Élek, bizony. Lélegzem, ver a szivem, felkelek, lefekszem, elmegyek, visszajövök, döntéseket hozok, kommunikálok, megetetem Anettet és elmondom neki, hogy egy folttal nincs jobb élete, mint nekem és, hogy nem fogok beszélni hozzá, tehát tőlem nem fog tanulni bárgyú kis szavakat, erről jobb, ha lemond. Nem fogok társalogni sem vele, sem a falakkal, bár többen állítják, sőt tudományosan bizonyítják, hogy Anettnek lelke van, a víznek is, a falnak is, a kőnek is, a fának is. Fene sok lélek van a világban. És mindezek hordozzák az információimat. Ha dühös vagyok, akkor a vízmolekulák dühös alakzatokba tömörülnek. Nna.
Szóval, Anett, nem fogok beszélgetni veled, sem a meglelkesedett fallal, vízzel, fával, fűvel. Hordozhatják az információimat, csak rajta, mindenki hordoz információkat. De beszélgetni velük nem fogok - .
Erről jut eszembe, hogy ha mindezt tudományosan bizonyították, akkor az őrültek talán nem is őrültek. Csak másfajta információkat hordoznak, mint a nem-őrültek. El is döntöm gyorsan, hogy félévszázados szülinapomon nagy partit szervezek, meghívósat. Megajándékozom magam azzal, hogy az összes zakkant, pszichés betegnek és őrültnek nyilvánított ismerősömet meghívom. Azokat is, akik csak csendben őrültek..Mert a hangulat, az fontos. A hangulat, a stílus és az illat.
Szóval élek. Mert élni jó - néha. Máskor meg kevésbé jó. Egy indiai közmondás szerint, nézz a fénybe és a hátad mögé kerülnek az árnyak. Megpróbáltam, elég sokat hunyorogtam. És jöttek utánam az árnyak. Amúgy meg nem azért élek, mert élni jó vagy rossz; egyszerüen csak élek. Mert ver a szivem és lélegzem. Ha nem így lenne, nem élnék. Minek elbonyolítani a dolgokat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése