"Egy kereskedő elküldte a fiát minden emberek legbölcsebbikéhez, hogy tudakolja ki tőle a Boldogság Titkát. A fiú negyven napig vándorolt, míg egy magas hegyen álló pompás várkastélyhoz ért. Ott élt a Bölcs, akit keresett. A Bölcs figyelmesen meghallgatta, amikor vendége előadta jövetelének okát, de azt mondta, épp nincs ideje arra, hogy a Boldogság Titkát elmagyarázza. Azt ajánlotta neki, hogy járja körbe a palotát, és két óra múlva jöjjön vissza. "De szeretnélek valamire megkérni-tette hozzá a Bölcs, és a fiatalember kezébe egy kiskanalat adott, amelybe két csepp olajat töltött. -Fogd ezt a kanalat, és figyelj, hogy útközben ne lötyköld ki az olajat." A fiatalember így járkált föl-le a palota lépcsőin, és szemét le sem vette a kiskanálról. Két óra múltán visszatért a Bölcshöz. "Nos hát-kérdezte a Bölcs-, láttad a kertemet, amelyet a kertészem tíz éven át épített? Észrevetted a gyönyörű pergameneket a könyvtáramban?" A fiatalember szégyenkezve ismerte be, hogy semmit sem látott. Csak azzal törődött, hogy ne löttyintse ki az olajat, amit a Bölcs rábízott. "Akkor menj vissza, és nézd meg világom csodáit-mondta a Bölcs.-Nem bízhatsz olyan emberben, akinek a házát nem ismered."
A fiatalember már nyugodtabban fogta meg a kiskanalat, és ismét sétára indult a palotában, ezúttal megfigyelve minden művészi alkotást a mennyezeten és falakon. Látta a kerteket, felismerte a kifinomult ízlést, amellyel a műalkotásokat méltó módon elhelyezték. Amikor visszament a Bölcshöz, részletesen beszámolt neki mindenről, mit látott. "De hol van a rád bízott két csepp olaj?"-kérdezte a Bölcs. A fiatalember rápillantott a kanálra, és látta, hogy az olajat kilöttyintette. "Nos, ez az egyetlen tanács, amit adhatok neked-mondta a Bölcsek Bölcse.-A Boldogság Titka abban rejlik, hogyan lássuk a világ minden szépségét úgy, hogy közben ne feledkezzünk meg egy pillanatra sem a kanálban levő két csepp olajról."
Igaza van, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése