Kapcsolatok

Nem tudom, hogy vagyok velük. Voltak. Éltem őket. Csak így:éltem. Nem értékeltem és nem értékelem. Mint fotók az albumban, úgy vannak bennem. Prózai? Nem. Cseppet sem az.

Jó barátom volt, évfolyamtárs. Esténként hazakísért. Kötöttünk egy fogadást. Azt mondta, hogy majd én is a hálapénz függvényében gyógyítok majd. Én nyertem meg a fogadást. Ő elvesztette, de még nem kaptam meg a fogadás tárgyát. Adósom maradt. Kapcsolatunk azóta sem változott, baráti. Majd behajtom a tartozást.

Szőke volt és nagyon nagy. Padra álltam, ha a szemébe akartam nézni. Azt mondta, hogy mindig kitalálom a jegyeit-és én mindig kitaláltam. Bekopogott a boncterembe, azt mondta, fontos ügyben keres. Átadott egy szál rózsát, a parkból lopta.-Ez nagyon fontos, mondta. Kiküldtek az óráról. Kellemesebb volt, mint a formalinfürdős hulla. Diákszerelem lett volna...hátat fordítottam.

Benne a változást szerettem, a vibrálást. Volt egy közös füzetünk. Abba írtunk:én, aztán ő, majd megint én, majd megint ő. Izgalmas volt, nekem való. Avantgárd irodalom szájunk íze szerint. A füzet lett a titkunk, kincsünk. Beváltottuk házasságra. Kár volt. A füzet volt az igaz.

Emlékszel? Segítettél a fiúk patakparti hancúrjában. Fejre álltál és rúgtad a labdát. Amikor nagyon beteg voltam, beszédelegtél a gyógyszerrel és maradtál, amíg megszűnt a lázam. Aztán elmentél az éjszakában. Tél volt, nagyon hideg és már nem volt egyensúlyod. Nem akartál tőlem semmit, én sem tőled. Aztán hamar meghaltál rákban. Nem búcsúztam el tőled. Te megtetted volna. Egyszer visszakapom majd a sorstól.

Erdélybe költözött-magyarnak lenni. Nem értettem, de ő volt a történelemtanár. Órákig üldögéltünk csendben. Ő faragott én meg nem csináltam semmit. Jókor érkezett az életembe, neki köszönhetem a két napos zarándokutat. Akkor nagy szükségem volt rá. Zalán szerette a meséit. Én is.Egyszer azt mondta nekem, hogy kisvirág. Amire, én azt mondtam, hogy menjen el, örökre. Elment. Örökre.

Mona Lisa-Párizs. Születésnapomon elvittél Párizsba, hogy Mona Lisa előtt kérj feleségül. Annyira szép és tiszta volt a helyzet, hogy őszintén kellett válaszolnom:nem vagyok biztos magamban, adj egy kis időt nekem. Adtál. Mona Lisa-Párizs, a tied marad, s az enyém.

Eszembe jut az első emlékem saját életemből. Óvoda-évzáró ünnepség-színpad. Babák vagyunk, ropogó babaruhákban, úgy mozgunk, mint a robotok-szeretem. Ez az az állapot, amiben úgy vagyok benne, hogy nem vagyok benne. Pontos, betanult mozdulatok, mögöttük fantáziák, gondolatok. Kapcsolatok.