Játszani lehet lazán, könnyedén, tét és cél nélkül, csak a játék kedvéért. Játszani magas labdával, vállalva a magas labda adta lehetőségek játékosságát, csak a magas labda játékossága és a játék kedvéért. Izgalmas, szabad, magaslabdás játékot, a szép, szabad játékért.
Lehet játszani kemény játékot, összeszorított fogakkal, a győzelem jegyében fogant csakazértis kedvéért; szoros, nem-én-vagyok-aki-feladja játékot.
És lehet játszani szelíd, szép-kedves játékot, simogatót, ellazítót, békébe ringatót, lágyan, selymesen, alig érezhetően.
Álarc mögül is lehet játszani - hideg, számító, közönyös, álarcos játékot - arc nélkülit, kiszámíthatatlant.
Lehet játszani, keserűen, kedvetlenül, megszokásból. Bénító, pusztító játékot, igen, csupán megszokásból, mereven, gúzsba kötötten. Megállás nélkül, lélegzetvétel nélkül.
Gyermekként is lehet játszani, megtalálni a játékot mindenben, mindenhol, nevetve lélekből, tisztán, üdítően mindörökké.
Lehet játszani könnyező jókedvvel, keserű beletörődéssel, lehet játszani szerelmet, fájdalmat, mát, holnapot, őszintén és hazugul.
"A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?, akarsz-e mindig-mindig játszani?" Játszani mindent, ami élet, igen, persze, hogy akarok, lazán, könnyedén, magaslabdás játékot, szép-kedveset, simogatót, kemény-dacosat. Tudod, mit nem akarok? Álarcosat, arc nélkülit, bénítót, pusztítót.
Játékká válik az élet, ha játszani akarod. Lehet játszani a halált, a kórt, a gyászt? Nem lehet. Játszani az életet lehet.
2 megjegyzés:
Heltai Jenő - A modell
Egy egyszerű kültelki lányka
(Tizenhat éves, jó falat)
"Leszek modell!" Így szólt magában
És egy festőhöz fölszaladt.
Mert megfelelt az arc, a termet,
Így szólt a piktor: "Aktra termett
E karcsu test... e két halom...
Vetkőzz hamar le, angyalom!"
És mert a célhoz ez vezet,
A kis modell levetkezett.
Mit tudta ő, a balga gyermek,
A neveletlen vadvirág,
Hogy fölfedezve már a szappan,
És él vele a nagy világ.
Mert fogyatékos volt a teint-je,
A piktor így szólt: "Ejnye! Ejnye!
E karcsú test... e két halom...
Izé... gyerünk csak angyalom,
Szebb lesz a váll, szebb lesz a kar,
Segítünk rajta csakhamar."
És karon fogta, ahogy illik,
A fiatal, de balga nőt,
A szomszédos fürdőszobába
Diszkréten átvezette őt.
Ott állott martalékra várván
A kád... fenékig csupa márvány!
Ami fürdőnek a jele,
Színültig vízzel volt tele.
Festőnk a kádra mutatott,
Köszönt és eltünt: "Jó napot."
Elmúlt egy óra meg nehány perc --
A lány nem jön ki. Ej mi ez?
A piktor hosszasan eltünődik:
"No, most már szörnyen tiszta lesz!"
Benyit, ijedten hökken vissza:
Ott áll a lány, a vizet issza
És keservesen sírni kezd:
"Én nem bírom kiinni ezt!
Ha mindig ennyit inni kell,
A fészkes fene lesz modell."
A TÁNCOS KÍGYÓ
Baudelaire
Be jó is látnom, drága lomhám,
ha halkszinü fényt
szép tested tiszta bőre ont rám,
ég csillagaként!
Míg mély hajad zuhogva reng el,
s szaga csupa bú,
és árad, mint nagy, kósza tenger,
kék s barna habú,
lelkem, mint sajka, hogyha hajtja
friss hajnali szél,
kalandos kedvvel lengni rajta
csodatájra kél.
És két szemed, akárki nézze,
se vidám, se zord,
ékszer, melynek arany- s vas-része
hüs elegybe forrt.
Úgy lépdelsz, lágy ütemre ingva,
lomhán, szabadon,
minthogyha bűvölt kígyó ringna
a varázsboton.
Gyermekfőd, mit, míg lustán illeg,
halk súly le-leránt,
bókol, mint bájjal hogyha billeg
kölyök-elefánt.
S tested szökell, mint nyúlt hajó, ha
a habok viszik,
s ring, vásznát jobbra-balra bontva,
egész a vizig.
S mint jégmezők tavaszi kedve
zuhogva fakad,
ha olvad ínyed tiszta nedve,
s elönti fogad,
nincs nektár, mely így tudna égni:
fanyar csodabor!
olvadt menny! mely szivembe égi
tüzeket sodor!
(Tóth Árpád)
Megjegyzés küldése