Réka

Réka-egy kedves, okos fiatal nő. Amikor először megláttam a ponchojában, bájos mosolyával, meleg tekintetével, azonnal a lelkembe zártam. Néha írok neki és ő ír nekem. Néha, amikor úgy érzem, hogy szükségem van a szavaira, a barátságára. Írtam neki néhány héttel ezelőtt.
Ezt írtam: Réka, kedves, merre jársz? (Mert Réka állandóan utazik, tanul, tanít, él) Igen, a sors vagy a véletlen vagy akármi, kiegyenlíti a számlát. Álmodni dolgokról, majd élni egészen mást. Nem tudom, hogy van ez. Összehangolni észt és érzelmeket okosan és alázatosan, elengedni, majd várni...nehéz. Elengedni a görcsöket, megtartani az értékeket hosszú távon, tudásra vágyni és ezzel bánni-ára van. És nincs a megéri-vagy-sem, nincs mérlegelés, hiába is lenne, mert értelmetlen. Vagy csak én látom így és most a dolgokat? Fogalmam nincs. Rusnya vasárnap esti gondolatok. Szép nagy vidám család helyett. Valamit valamiért.
És te? Hogyan tovább? Hol éled tovább az életed?(Most jött vissza Budapestre Amerikából) Jó lenne tudni, hogy boldog és elégedett vagy. Tettél érte.
Szeretettel-Ildi

Réka válasza: Ildi drága, csak most jutok emailhez végre. kissé gyorsan kezdődik mindig ez a szeptember, biztosan te is ismered ezt az érzést, hirtelen minden begyorsul, és nehéz felvenni a ritmust.ráadásul egy 1hetes jógatáborból jövök, ahol jól lelassul az ember. de nagyon jó volt és most költözködésben vagyok épp, egyik albérletből a másikba, itt Budapesten. de decembertől már ismét Olaszország, 3 hónapig. ilyesmik vannak velem, a szokásos vándorélet, a szokásos nehézségeivel és örömeivel. te mit csinálsz? jó volt olvasni a gondolataidat, nem rusnyák azok egyáltalán, szerintem, inkább tiszták. hogy mindennek ára van, és mindig valamit valamiért, az az élet számomra egyik legnehezebben megemészthető törvénye volt. de ha már elfogadja az ember, onnan könnyebb, nem?
millió puszi, Réka

Igen, lehet, hogy könnyebb, de én még az elfogadásnál tartok. Pontosabban, már ott tartok.
Réka a bölcsebb, neki sikerült.