II. Ne csinálj faragott képeket, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd, és ne tiszteld azokat; mert én az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad- és negyediziglen, akik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.( Heidelbergi Káté)
Itt az idő, hogy megtudd a valóságot!
Kísérleteztünk veled, hogy a környezet hatásaira hogyan reagálsz, fejlődsz, de toporogsz egy helyben, meg kell mondani silány volt a szereplés. Most vége, eltűnsz, szétszedünk és darabjaidat fogjuk elemezni. Majd ha akarjuk újraszületsz, de lehet, hogy nem is te leszel. Nem kell félned, fájdalom mentes. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy nincs fájdalom, úgy ahogy nincs történelem, szerelem, anyagcsere, betegség, föld csak egy nagy űr. Hazudtunk; mi halhatatlanok vagyunk, és nekünk is kell valamivel szórakoznunk. Te sosem láttad magadat, csak a magadra aggatott maszkjaidat, amelyeket te faragtál magadnak, vagy azt, amit mi akartunk, hogy láss. Az előre meghatározottakat lépted, és ha nem mindig, rendre voltál utasítva, ezért az egyedek jónak nevezett tulajdonságait próbáltad utánozni, így akartuk. Útkereséseiden, elvetélt kis álmaidon, a dédelgetett egyke kis életeden feledhetetleneket derültünk, de mostanában egyre gyakrabban gubbasztasz fészkedben, egyre ritkábban mulattatsz minket. Unalmas lettél... el kell tűnnöd."
Válaszom:
" Ne csinálj faragott képeket, és semmi hasonlót......" Bizony csináltunk és csinálunk. Először gyógyítottunk, aztán szimuláltuk a gyógyítást, majd olyan tökélyre vittük ezt, hogy mi magunk is elhittük, hogy gyógyítunk. Volt amikor tanítottunk, és annyira szerettük a természetes környezetünket, hogy benne és vele éltünk.....lehet szabadon asszociálni, akár az előbbi példát követvén.....
A faragott bálványt létrehoztuk, nem hasonlót, hanem az isteni faragványt. Rémít, csábít, orrunknál fogva vezet, médiának hívjuk. Szembevigyorog velünk, groteszk és arcátlanul pimasz, modern művészetnek hívjuk - ez a modern ember önkifejeződése, üvölt, rohan, játéka kaján. Anyagi világ, fogyasztói társadalom, isteni rangra emelve.
Büntetődünk? Talán. Igen. A gyermekeinkben büntetődünk? Talán. Átadjuk a stafétát? Persze. A faragott bálványainkat is? Persze. Mi mást adhatnánk át nekik, ha nem azt, amit mi is isteni rangra emeltünk? A faragott bálványainkat, ha ezekben hiszünk.
Ha hagyod magad szétszedni, szétszedődöl. Ha unalmassá válsz önmagadnak, akkor másnak is azzá leszel. Te vagy a hatás - ami visszaköszönt rád, az a visszahatás....mert minden összefügg.
Nincs történelem, szerelem, betegség, érték? Nincs, ha hited tagadja. Ami megfoghatatlan, a képzelet, a gondolat, az válik valóssá, mert az vagy te, azon keresztül élsz. Ha megtagadod, kitekered a nyakát, akkor nincs. És szembevigyorognak a faragott bálványaid. Neked, nekem, mindannyiunknak, Súlyos a szó, rémísztő, szinte feledteti a reggeli rózsaszín napfelkeltét. Ma reggel tényleg rózsaszín volt a napfelkelte, hihetetlenül gyönyörű, nem tépett ízekre, összefonódott a hegyek ormával, a felhőkkel, lágyan fonta körül a bennem levőt.is Percekig nem tudtam mozdulni a látvány szépségétől, gondolataim elnémultak, és ez maga volt a valóság, A megfoghatatlan valóság, amiben és ami által valósággá váltam én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése