2009. január 17., szombat

üzenetek

" Lehet, hogy fizikailag sosem fogják bebizonyítani a lélek létezését. De ez talán nem is fontos. Lehet, hogy az a realitás, amiben az ember hisz. Ezáltal minden felfogott realitás valósággá lesz."

Megérkeztünk Kuala Lumpurba, egy kínai negyedben szálltunk meg három napig hosztelben....ő az idősebbik fiam. Meg kellene nézni a térképet, hol van ez a Kuala Lumpur. Van még három napom, akkor utazik tovább..egy szigetre.

Az elméleti tanulás ne nyomja el a gyakorlatot, amúgy meg rendet teremtettem magam körül, és megváltoztattam a frizurám....ő a fiatalabbik fiam. Igen, a rend, az fontos. És helyes a sorrend: magad körül, magadon, majd magadban. Meg fogod tudni tenni. Biztos vagyok benne.

"Másokért, magamért tőlem telhetőt megtettem./Okoztam csalódást./Csalódtam olyankor is, amikor nem vártam./ A megbocsáthatatlant is megbocsátottam./ Megbántottak sokszor, bántottam én is./ Mikor nem bírtam tovább, nevettem./ Ujjongtam a szerelmet, a boldogságot./ De volt, amikor fejjel mentem a falnak.../ Féltem./ Féltem, félek, hogy elveszítem azt, aki fontos nekem./ Túléltem, túlélem./ Közben rájöttem, az élet nem csak az, hogy túlélem... Élek./ Ezt kívánom neked is: Élj./ Nem lehet jelentéktelen az élet./ Nem értem még révbe./ Végig evezem, igen."......Értem. Te érted, vajon? Csalódás, szerelem, szeretet, ujjongás, fájdalom, félelem, boldogság, ez mind valós. Mert akkor és ott ezen keresztül nézed a világot, ez irányítja a gondolataidat, tetteidet. Érzelmeid valósága, az vagy te. És az az életed. Egyetlen élet sem jelentéktelen, a tiéd sem, az enyém sem, azé az asszonyé sem, aki soha nem hagyta el faluja határát. És ne félj, mert a félelem, az alattomos, pusztító erő. Szeresd magad, mint én a tegnap. Lásd: van hajvasalóm, nyakékem és üzeneteim. Ne félj!

" Ha nem beszélünk két-három napig, akkor minden borul? Ez jelenti a szabadságot...? Ez inkább kötelék...nem? " Látod, ezen el fogok gondolkodni. Azt hiszem, igazad van. Azt hiszem, hogy nekem is. Biztos vagyok abban, hogy mindkettőnknek igazunk van.

"Változik a lelkünk , kérgesedik, egyre érzéketlenebb , szárazabb lesz.. DE kell legyen valami állandó is benne, egy mustármagnyi valami. A nagyon szép dolgok nem tűnhetnek el belőle nyomtalanul. A mag újra virágot hozhat. A szeretet nem tűnhet el a lelkünkből." Te írtad. Én csak rábólintottam.



"Nagyon fontos számomra!
Így tudok lélegezni, így tudom a gondolataimat összeszedni,.....ÍGY TUDOK ÉLNI!" Látod, minden erről szól. Bizony. Tudod, hogy az élet csak annyit ér, amennyit megértünk, felfogunk belőle?




Nincsenek megjegyzések: