VIII, Ne lopj. (Heidelbergi Káté)
..... Ha hétköznapi de nem csak hétköznapi embert valaki becsap, vagy megrágalmaz, azt mondják fordulj a törvényhez pereld be. Na itt kezdődik a bonyodalom, ha tényleg meg is teszi valaki. Addig húzódik a törvényes folyamat amíg a kedve az embernek elmegy tőle vagy az ellopott " valami" elértéktelenedik. Ezt pont a törvénykezés teszi lehetővé, de nem csak ez, hanem a jelen helyzet nagyon is megfelel a konjunktúrának, fenn is tartják.
Politikailag, a konjunktúra által szentesített a lopás....".
Szürke január. Szürke napfelkelte. Ne lopj! - szürke parancsolat.
Ne lopj....értéket, vagyont, gondolatot, életet, hétköznapokat...ne vedd el, ami nem a tied. Mi az enyém? , kérdem. Az életem, a gondolataim, a cselekedeteim, a mindennapjaim. Az enyém, ha nem veszed, veszi el....ha meg igen, akkor az nem feltétlenül jelenti azt, hogy elloptad, ellopta, mert lehet, hogy odaadtam neked, neki...önként, jószántamból. Ha meg önként adtam oda neked, neki, akkor lehet, hogy arra eszmélek, hogy nincs saját életem, gondolatom, cselekedetem, mindennapom, mert önként lemondtam róla. Egy idő után hiányozni fog. Hiányozni fogok magamnak. Fura, nem? Akkor hát megloptam önmagam? Hogy is van ez? Elvettem önmagamtól önmagam? A lopás egy sajátságos formája ez: lopni önmagunktól...akár álmokat, terveket, életet, levegőt.
Klónozás....ember klón. Mondjuk, hogy a sajátom. Ülünk egymással szemben, furcsa állapot. Én vagyok ő, vagy ő van én? Kicsavart kérdés, olyan mint ez a szemben ülős állapot - a saját klónommal. Melyikünk az igazi? Ellopott énem ő?
Van neked lelked? - kérdezném. Nem teszem. Nem akarom. Nincs neki, vagy ha van, akkor az enyémből van, vagy az enyém van neki. Ez lopás, önként felajánlott, önmagamból. Szürke gondolatok, színtelenek. Színét veszi a gondolat: loptam, önmagamat.
A parancsolat : igaz.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése