három - négy

III. Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi.( Heidelbergi Káté)

"Forradalom

Klassz buli volt. Mindenki mindenkit, mindent szidhatott. Az istenkáromlás sem volt bűn. Az eszmék, de még mások is mellénk álltak a "jó" oldalra, az Isten is velünk volt (legalább is ezt hittük). A kétszínűeket ingadozóknak, a beszarikat mérsékelteknek titulálták.
- Hej, ha bekerülök-e a történelemkönyvbe, de ha nem is, hasznom lesz belőle, közelebb kerülök a terített asztalhoz, de vonulnék én is! - sóhajtott Pali a cipész (kinek kis műhelye garantálta a szerény, de biztos megélhetést), és bezárta ajtaját, behúzta függönyeit."

Nem értem, amit írsz. Nem teljesen, csak részben. Azt hiszem.

Nem, nem lehet az isteni ennyire kicsinyes. Jaj, istenem!, segíts meg, istenem!, verje meg az isten!, isten áldjon!, az istenit!, naponta elhangzik. Ennyiért nem jár büntetés. Nem járhat.

Fohász fel, fohász le, kihez, kinek? Kinek hol van az istene? Micimackónak a mézesbödönben, de van akinek az felhők fölött. Gyermekem kisfiam volt még, amikor magabiztosan állította, hogy a felhők mögött a világmindenség van. Meg is hajkurászta ezért a hitoktatója, szemtelen vagy, mondta, mert a felhők mögött van a mennyország, és benne az isten. A mennyország közepén. Neki ott volt. Nem volt túl hiteles. Gyermekem, aki kisfiam volt akkor még, biztos volt abban, hogy butaság ez a teória.

Van, aki istent más névvel illeti, és önmagába helyezi.A Magasságos, a Supreme, a Mindenható...önmagunkban...olyan, mint a rózsaszínű napfelkelte a tegnap reggel. Csodálatosan szép. Eszedbe nem jut kérni, követelni, számon kérni tőle, sem szemrehányást tenni, sem jussodat követelni. Ha istent magadba helyezed, akkor alázatos leszel hozzá, akár önmagadhoz, részeddé teszed és vigyázni fogsz rá, mint anyád emlékére.

Nem, ez a harmadik, nem parancsolat, hanem intés,

Iv. Megemlékezzél a nyugalom napjáról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat; de a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek nyugalomnapja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se lányod, se szolgád, se szolgáló leányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belöl van; mert hat napon teremté az úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá a nyugalom napját és megszentelé azt.( Heidelbergi Káté)

"Ünnepeink, mindig mindent megünnepelünk, vajon a XXI. században az emberi méltóság üszkös romjain mit fogunk ünnepelni?"

Mikor is adá az Úr az embernek a Tudást? A hat nap közül melyiken vajon? Talán a pihenős hetediken? Büszke lehetett nagyon az ő kíváncsi teremtményére, aki a Tudást választotta. Vajon mi volt a tippje: Éva vagy Ádám lesz a tudásra szomjazó? Megáldá a nyugalom napját és áldását adva teremtményeinek, útjára engedte őket. Megszentelte őket a tudásvágy szentségével, a szabadságéval, hogy tegyenek kedvük szerint.

Isteni játék. Nem?