Reggel fél hatra állítom az órát, egy órával később kelek.Mi legyen a nap mottója?, mire van ma nagy-nagy szükségem? Igen, a mai nap a sikerről szóljon. Így indulok.
A rendelőben ismét elromlott a fűtés. Hívom Olivért, itthon van, rövidesen érkezik a segítsége. Megkezdjük a munkát. Utána Sepsire kell mennem a havi jelentésekkel, majd Brassóba viszem az autót, javításra. Kiderül, hogy lejárt az egyik biztosításunk, ezt is vinni kellene a többi beszámolóval a biztosító házhoz. Remek, az ügynök éppen ráér, jön, újít, időre elkészül minden.
Indulok. Sepsin nyomtatványokat kell vásárolni, egyablakos a pénztár, sokan várunk. Beállok a sorba és számolok: ezzel a ritmussal akár egy órát is ücsöröghetek itt. Ez így nem jó. Ránézek a mögöttem álló fiatalemberre, mi lenne ha.....és már nyomom is a kezébe a számlát és a pénzt: nem kérem a visszajárót, ő meg intézze el nekem a befizetést, kérem. Nyélbe is ütjük az egyezséget, mehetek a dolgomra. A nyugtát hagyja csak az első ablaknál, majd elveszem.
Leadom a jelentéseket, minden rendben. Begyűjtöm a szükséges információkat, elveszem a nyomtatványokat és a befizetett összegről szóló nyugtát. Remek, indulhatok Brassóba.
A múltkor kinéztem egy sárga kotyogót, aztán lemondtam róla. Azóta is bánom. Szeretem a kotyogóban főtt kávét, az otthoni már totálkáros a sok használattól, füle sincs. Vajon megvan még az a sárga kotyogó? Lesz még időm benézni az áruházba? Időm is marad és a kotyogó is ott van. Remek! Nekibátorodom, elindulok gyömbér teát vásárolni. És van! Startolhatok autót javíttatni....
A hátsó ablaktörlő motorját kell kicserélni, időbe telik. A táskámban lapul a tegnap benne felejtett könyv, most lesz időm olvasgatni. Ezt teszem. "Micsoda világ: mind holdkóros idegenként bolyongunk benne, egymásnak ütközünk, ahelyett, hogy valódi kapcsolat jönne létre közöttünk...elbeszélünk egymás mellett..félünk a saját szavainktól, meg a másokétól is. Akkora a kommunikációs csőd, hogy szomjazzuk a bizalmat, úgy kapaszkodunk a megértésbe és elfogadásba, mint fuldokló a mentőcsónakba....már-már azt hisszük, biztonságosabb nem is tudni, mi az életünk." Ez az! Idefelé azon töprengtem, hogy miként alakulnak ki igazán jó barátságok. Naná, hogy ez a kulcs: nincs kommunikációs csőd, nem félünk adni a saját szavainkat, gondolatainkat. Eszköze lehet akár a gyógyító medicinának, a jó párkapcsolatnak is. Remek, megvan. Az autóm is. Indulok haza. És ezúttal nem fogok eltévedni, döntök.
Hazafelé a gondolataim birtokolják az agyam. A lila napfelkelték, amik gyönyörű vonalát adják a hegyeknek. A hegyeim, amik adták fiatalságom határtalan szabadságát. Éppen ők zárnának be? Nem passzol a dolog. Persze, hogy nem passzol. Önmagamra erőszakoltam a határaimat és átruháztam a hegyeimre...igen, ez történt.
Otthon jó hír vár, a rendelőben működik a fűtés. Gyömbér teámnak gyömbér az íze és én jól érzem magam. Nyughatatlan nyugtalanságom csitul ma este. Sikeres nap volt.
A rendelőben ismét elromlott a fűtés. Hívom Olivért, itthon van, rövidesen érkezik a segítsége. Megkezdjük a munkát. Utána Sepsire kell mennem a havi jelentésekkel, majd Brassóba viszem az autót, javításra. Kiderül, hogy lejárt az egyik biztosításunk, ezt is vinni kellene a többi beszámolóval a biztosító házhoz. Remek, az ügynök éppen ráér, jön, újít, időre elkészül minden.
Indulok. Sepsin nyomtatványokat kell vásárolni, egyablakos a pénztár, sokan várunk. Beállok a sorba és számolok: ezzel a ritmussal akár egy órát is ücsöröghetek itt. Ez így nem jó. Ránézek a mögöttem álló fiatalemberre, mi lenne ha.....és már nyomom is a kezébe a számlát és a pénzt: nem kérem a visszajárót, ő meg intézze el nekem a befizetést, kérem. Nyélbe is ütjük az egyezséget, mehetek a dolgomra. A nyugtát hagyja csak az első ablaknál, majd elveszem.
Leadom a jelentéseket, minden rendben. Begyűjtöm a szükséges információkat, elveszem a nyomtatványokat és a befizetett összegről szóló nyugtát. Remek, indulhatok Brassóba.
A múltkor kinéztem egy sárga kotyogót, aztán lemondtam róla. Azóta is bánom. Szeretem a kotyogóban főtt kávét, az otthoni már totálkáros a sok használattól, füle sincs. Vajon megvan még az a sárga kotyogó? Lesz még időm benézni az áruházba? Időm is marad és a kotyogó is ott van. Remek! Nekibátorodom, elindulok gyömbér teát vásárolni. És van! Startolhatok autót javíttatni....
A hátsó ablaktörlő motorját kell kicserélni, időbe telik. A táskámban lapul a tegnap benne felejtett könyv, most lesz időm olvasgatni. Ezt teszem. "Micsoda világ: mind holdkóros idegenként bolyongunk benne, egymásnak ütközünk, ahelyett, hogy valódi kapcsolat jönne létre közöttünk...elbeszélünk egymás mellett..félünk a saját szavainktól, meg a másokétól is. Akkora a kommunikációs csőd, hogy szomjazzuk a bizalmat, úgy kapaszkodunk a megértésbe és elfogadásba, mint fuldokló a mentőcsónakba....már-már azt hisszük, biztonságosabb nem is tudni, mi az életünk." Ez az! Idefelé azon töprengtem, hogy miként alakulnak ki igazán jó barátságok. Naná, hogy ez a kulcs: nincs kommunikációs csőd, nem félünk adni a saját szavainkat, gondolatainkat. Eszköze lehet akár a gyógyító medicinának, a jó párkapcsolatnak is. Remek, megvan. Az autóm is. Indulok haza. És ezúttal nem fogok eltévedni, döntök.
Hazafelé a gondolataim birtokolják az agyam. A lila napfelkelték, amik gyönyörű vonalát adják a hegyeknek. A hegyeim, amik adták fiatalságom határtalan szabadságát. Éppen ők zárnának be? Nem passzol a dolog. Persze, hogy nem passzol. Önmagamra erőszakoltam a határaimat és átruháztam a hegyeimre...igen, ez történt.
Otthon jó hír vár, a rendelőben működik a fűtés. Gyömbér teámnak gyömbér az íze és én jól érzem magam. Nyughatatlan nyugtalanságom csitul ma este. Sikeres nap volt.
1 megjegyzés:
"Micsoda világ: mind holdkóros idegenként bolyongunk benne, egymásnak ütközünk, ahelyett, hogy valódi kapcsolat jönne létre közöttünk...elbeszélünk egymás mellett..félünk a saját szavainktól, meg a másokétól is. Akkora a kommunikációs csőd, hogy szomjazzuk a bizalmat, úgy kapaszkodunk a megértésbe és elfogadásba, mint fuldokló a mentőcsónakba....már-már azt hisszük, biztonságosabb nem is tudni, mi az életünk."
Megjegyzés küldése