"Sarkalatos kérdés, kinek és mikor mondjuk el gondolatainkat, de nem csak ezt, életünket és a belőle következőket gondolatként, eszembe jut anyám intése" akár gondolkozol, akár cselekedsz mindig magadra számíthatsz".
Sajnos későre ébredtem rá a gondolat mélységére. Egyedül vagyunk sártengerünkben, akár akarjuk, akár nem átjárja, átitatja életünket az érzés.
Közös sorsvállalás? Látjátok feleim mik vagyunk por és hamu vagyunk.
A véget kinálják nekünk, mindannyiunkat ugyanaz a szellemiség parentál el. Ez a közös élet és szellemiség vállalása. Itt van a közösségünk, mindegy, hogy hol, mikor, mindig a maximumot biztosítani, és a szerint élni, javadalmaztatni és élvezni a szellemi javadalmakat, (Kosztolányi) .... lehet valaki egyedül családjában, közösségében, a saját földjén, hazájában kitaszított, a művészet mindig is ez volt és az. Nem a megérdemelt talapzatra állítva áll soha. De ha bele gondolunk ott áll, csak nem merünk, akarunk az üzenetéről beszélni. Elhallgatjuk eldugjuk mindennapi cselekvéseink mögé, mivel tudjuk, érezzük, hogy magunk vagyunk, de nem ismerjük fel.
Halotti beszéd: hát igen meghalunk és csak utódaink maradnak, semmi más, mert akár szellemiségi hagyaték mit hátra hagyunk, vagy anyagi nem tudhatjuk mi lesz vele, utódaink hogyan kezelik, ők maradnak hátra, viszik tovább, fejezik be, vagy dobják el... Nem dinasztia létrehozásáról van szó, csak eszmék kifutási idejéről. Őseink, hogyan gondolták jövőjüket, mit tettek azért, nincs honnan pontosan tudjuk, de azt hogy mi mit akarunk mindig tudjuk, rövid vagy hosszú távon...
A civilizáció! A technika! Lényünket nem csak segíti gátolja is. Zavaró az iram és embertelen, amit diktálunk magunknak, másoknak. Méltóságon aluli, az emberhez méltatlan az életünk. A természetes, a biológiai ritmus által meghatározott törvény volna? Így ahogyan élünk a vesztünkbe rohanunk. Gondolva az általunk előidézett betegségekre, felemésztő cselekedeteinkre.
Csapongunk a lehetőségek és az ész, értelem, lélek diktálta sugallatok között. Az életünk nagy része a lehetőségek és véletlenek egyvelege. Mindig az határozza meg, hogy mi következik, a lehetőségek függvényében mások által megfogalmazva. "
Na, lassítsunk egy picikét, túl sűrű a ritmus. Péntek este van, szürke nyugalom. Vegyük csak át még egyszer, csak lassan, könnyedén, finoman.
Eszembe jut, miként üvöltöttem a konyhában valamelyik fiamnak, hogy a tisztelet, az kijár nekem. Rekedt voltam a dühtől, a hangszálaim befuccsoltak, a levegőben megállt a szó: tisztelj. A bűvös pillanat, amikor mozdulatlanná válik a kimondott gondolat: tisztelj! Ugyan miért? A dühödt rikoltozásért? Semmiképp. A szeretetemért és gondoskodásomért? Hamisan hangzik. Az értékeimért? Nem látom az összefüggést. Valami nem stimmel. Valami nagyon stimmel. Vegyük csak át még egyszer!
Tisztelet. Körüljárom a szót. Tiszteltem én valaha valakit? Csak őszintén, csak őszintén...Anyámat, apámat? Őket szerettem, szeretem. Ilkát, aki úgy tanította a magyar irodalmat, mint senki más? Szerettem az óráit, amikor a fantáziám szabadon csaponghatott. Ez sem tisztelet. Teréz anyát? Nem ismertem. Értékeltem a szolgálatát és alázatát. Ez megint más. Rosszul hangzik ez a parancsolat:Játszunk vele egy kicsit és írjuk át. Szeresd anyádat és apádat, tanuld meg tőlük a feltétel nélküli, elfogadó, elengedő szeretet fenségét, ezáltal hosszú ideig élsz itt a földön....istenibb, nem? És adja az élet isteni lényegét.
Gondolataidban és cselekedeteidben végső soron csak magadra számíthatsz...játszunk, és.írjuk át egy kicsit: magadra mindig számíthatsz, ha korrekt voltál önmagaddal. Ami benned érték, ami benned örök, arra mindig számíthatsz. Ha lemerül a telefonod, ha a világ másik sarkán vagy, értéked, ami erőddé lőn, veled marad.
Közös élet és közös szellemiség.....élet és szellemiség....Játszunk egy kicsit: életem egyik részét megosztom, veled, vele, velük. mint ahogy megosztod, megosztja, megosztják, te is, ő is, ők is a sajátodat, sajátját, sajátjukat velem Jó ez így. A másikat kisajátítom önmagamnak, ez a rész az enyém, ez a szabadságom, teremtője a gondolataimnak, érzéseimnek és érzelmeimnek.Yin és Yang, az Teremtő jobbján az egyik, balján a másik, és onnan lészen eljövendő.....a szellemiségem, ami része a közösnek és része önmagamnak. Így lészen isteni. Mert minden összefügg.
Embertelen az iram? Tedd emberivé. Érzed a saját ritmusod? Kövesd! Rajtad áll.
Hagyni önmagunk után? Ugyan mit? A múltból tanítjuk a jövőt? Játszunk egy kicsit: ne hagyatékot hagyjunk, önmagunkat adjuk! a jelenben, itt és most.A múltnak is volt jelene, a jövőnek is lesz, de amii igazán fontos az a jelen jelene.Véletlenek pedig nincsenek, ezt el kell hinned nekem. Ha elhiszed, ha hiteddé válik, akkor rend lészen az egyvelegben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése