Vigyázz magadra! - rövid mondat, felszólító, kérő, féltő....mi minden van még benne? Elhangzik, adom és kapom. Ki hogyan vigyáz magára? hogyan történik ez? Nem tudom.
Élem az életem. A sajátomat. Éltem a másét, sokakét, ma is hozzátartoznak a mindennapjaimhoz, de életüket nem élem. A sajátomat élem. Azt hiszem. A saját ritmusomban és tempómban, a saját illataimmal és ízeimmel, a saját gondolataimmal és saját testemben. Minden, amit teszek, gondolok, érzek, testreszabottá válik egy idő után. Nem azért, mert így akarom, hanem mert így tudom tenni, gondolni, érezni.
A minap beszélgettünk az életünk dimenzióiról. Tudatos létem rendben, mondám, azzal már nincs bajom. Értem a testem jelzéseit. És igyekszem vigyázni magamra. Eszembe jutnak a tradicionális gyógymódok, amik a test jelzéseit figyelték, értelmezték, gyógyították emberközelben, az emberre figyelve. Nem ízekre szedték, hanem egységében gyógyították. Nem kiszakították a környezetéből, hanem környezetbe helyezték. Így volt. Most másképp van.
Az élet spirituális dimenziói. Vannak, léteznek. Akárcsak a tudati/tudatos lét. A kettő együtt adja az egyensúly állapotát. Tudom. Akkor mi a szellemi létünk? - kérdém. Nem válaszoltuk meg a kérdést. Talán a kettő összefonódó találkozása. Nem tudom.
Vigyázz magadra!, mondod és én tudom, hogy komolyan gondolod. Igyekszem, és én is komolyan gondolom. A határaim - tiszteletben tartod. Jól van ez így. Az elfogadás jelenti a szeretetet, a feltétel nélkülit, mellőzi a megszelídítés kényszerét. Jól van ez így.
Élem az életem. A sajátomat. Éltem a másét, sokakét, ma is hozzátartoznak a mindennapjaimhoz, de életüket nem élem. A sajátomat élem. Azt hiszem. A saját ritmusomban és tempómban, a saját illataimmal és ízeimmel, a saját gondolataimmal és saját testemben. Minden, amit teszek, gondolok, érzek, testreszabottá válik egy idő után. Nem azért, mert így akarom, hanem mert így tudom tenni, gondolni, érezni.
A minap beszélgettünk az életünk dimenzióiról. Tudatos létem rendben, mondám, azzal már nincs bajom. Értem a testem jelzéseit. És igyekszem vigyázni magamra. Eszembe jutnak a tradicionális gyógymódok, amik a test jelzéseit figyelték, értelmezték, gyógyították emberközelben, az emberre figyelve. Nem ízekre szedték, hanem egységében gyógyították. Nem kiszakították a környezetéből, hanem környezetbe helyezték. Így volt. Most másképp van.
Az élet spirituális dimenziói. Vannak, léteznek. Akárcsak a tudati/tudatos lét. A kettő együtt adja az egyensúly állapotát. Tudom. Akkor mi a szellemi létünk? - kérdém. Nem válaszoltuk meg a kérdést. Talán a kettő összefonódó találkozása. Nem tudom.
Vigyázz magadra!, mondod és én tudom, hogy komolyan gondolod. Igyekszem, és én is komolyan gondolom. A határaim - tiszteletben tartod. Jól van ez így. Az elfogadás jelenti a szeretetet, a feltétel nélkülit, mellőzi a megszelídítés kényszerét. Jól van ez így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése